*34.: Keserédes.~

" Egyetlen pislogás és forró könnyek csorogtak végig az arcomon, miközben pillantásom megakadt rajtuk. Satufékkel megálltam, fejemet a kormánynak támasztottam és hangos zokogás tört ki a torkomból. "

Csak sírtam és sírtam. Danielle meg sem szólalt, látta ő is, amit én. Csak kezét tette a hátamra és megnyugtatóan simogatott.

Egész testemben remegtem. Darabokra tört a lelkem. Az én hibám minden. Legszívesebben megöltem volna magamat, hogy elmeneküljek a kínok elől, amit ez a látvány nyújtott.

Louis. Louis egy másik nő karjaiban. Az a másik nő pedig nem volt más, mint az a helyi ribanc, Barbara, más néven Barbibébi.

Tisztán emlékszem Louis szavaira, mikor azt mondta, hogy a nyomomba sem ér ez a lány és, hogy soha nem jönne vele össze. Hát ezek szerint mégis felér velem és összejött vele.

Ez szíven ütött. Perzselte, szinte megégette a lelkem maradékát a látvány és az emlék. Olyan erővel haraptam alsó ajkamba, hogy éreztem a friss vérem ízét. Igyekeztem elfojtani azt a mélyről jövő, őszinte és vigasztalhatatlan zokogást, amit egy ideje magamban tartok már.

Kinyitottam a kocsi ajtaját és kiszálltam. Nem tudtam kontrollálni, mit teszek. Az agyam felhagyott a munkával, helyette a szívem vette át az irányítást. Ezt nem kellett volna hagynom.

Öblös léptekkel indultam meg Louis és Barbara felé.

- Eleanor! - hallottam meg Danielle riadt hangját magam mögött.

Úgy tűnik, túl hangos volt, mert Louis szinte azonnal felkapta a fejét. Szemei izgatottan csillogtak.

Édes istenem, azok a kék szemek!

Pillantásának hatására földbegyökerezett a lábam, a lélegzetem elakadt. Szívem olyan erősen, hangosan és gyorsan kezdett verni, mint még soha. A fülemben hallottam a vérem száguldását, a torkomban hatalmas gombóc keletkezett.

- Louis - akaratlanul is, suttogva nyögtem a nevét.

Testem remegni kezdett. Alig álltam a lábamon. Kapkodtam a levegőt, ami úgy égette a torkomat, mintha forró vizet innék.

Miért vált ki belőlem még mindig ilyen reakciót?

Pillantásom elszakadt Louis hihetetlenül gyönyörű kék íriszétől, melyet úgy hiányoltam,  és Barbara felé vándorolt, aki bosszúsan nézett rám.

- Minek jöttél vissza? Miért nem maradtál Olaszországban? Megrohadhattál volna ott! - hördült rám, hirtelen.

Louis haragos pillantást vetett Barbarára.

- Ezt meg ne halljam még egyszer Barbara - Louis úgy nézett a lányra, mintha az olyat mondott volna, ami a legnagyobb vétség a világon. 

- Eleanor, gyere, menjünk! - rángatott a karomnál fogva Danielle. 

- Louis - a neve ismét kicsúszott a számon. Akaratlanul. 

A szemem könnyben ázott. A viszontlátás keserédes örömét a számban éreztem.

Nagyon nehezen maradtam a helyemen és tartottam vissza magamat, hogy ne ugorjak a nyakába és csókoljam meg. 

- Eleanor, gyere már! - barátnőm egyre erősebben rángatott visszafelé.

Hallottam a szívem dobogását. Olyan hevesen, mint ezer vágtázó ló patkójának dobogása. És mindezt süketítően hallottam a fülemben. 

Ő nem szólt semmit, csak engem nézett. Szeme izgalomtól és valami felismerhetetlen érzelemtől csillogott. Talán értetlenség? 

- Eleanor, ha nem jössz, én esküszöm, hogy nem állok jót magamért! - fenyegetett Danielle ideges hangon. 

Mély levegőt vettem és elfordultam Louis kék szemeitől. Ugyanolyan gyors és hosszú léptekkel mentem vissza  akocsihoz, mint ahogy érkeztem. 

Beültem a volán mögé és tenyerembe temettem az arcomat. 

Én tuti, nem vagyok százas. Fogtam magam, és odamentem hozzá? Komolyan? 

Meg kellett csípnem magam, hogy megbizonyosodjam arról, hogy nem álmodom. Hát sajnos nem álmodtam.

Olyan jó volt látni! Ismét kék szemeibe nézni, újra, közelről látni azt, amibe beleszerettem. Szívem dobogása kissé alábbhagyott és légzésem is lassult, testem remegése lankadt. 

- Eleanor - nézett rám sajnálkozón Danielle. 

- Ne most Dani, kérlek szépen! - emeltem fel a kezem. 

Szaggatottan sóhajtottam egyet és egy néma könny csordul ki a szememből. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most örömkönny volt, vagy valami más. Forrón folyt végig az arcomon, a szememtől az államig, ahol aztán lecsöppent. 

Minden előzmény nélkül beindítottam az autót és padlógázzal elindultam.

Még két utcán kellett bekanyarodnom, aztán a ház előtt álltam meg. Mielőtt kiszálltam, mély levegőt vettem. 

A házba belépve rend és tisztaság várt. Tökéletes volt. Mintha most érkeztem volna ide először, leszámítva az 5 perccel ezelőtti történteket. 

- Danielle, most... egy pici... időre van szükségem. Nemsokára... Majd lejövök. Ne... ne zavarj, kérlek - csak ennyit vetettem oda neki, nehezen visszafogva könnyeimet, majd gyorsan, kettesével véve a lépcsőfokokat felmentem a szobámba. Hideg volt és üres. 

Levetettem magamat a hideg ágyra és zokogásban törtem ki. Arcomat a párnába temetve csak sírtam, sírtam, sírtam és sírtam.

Remélem, tetszett! 

Igyekszem a következővel! 

xxSzikraa.♥*