*19: Megérkeztek!~

Eljött a pillanat, amikor leszállt anyámék gépe itt Doncasterben.
Perrievel már egy 15 perce ültünk a kocsiban és vártunk.
Ahogy megláttam a kifele nyomuló tömeget a nyakamat nyújtogatva, pipiskedve próbáltam átlátni a tömeget. Nagyon nehezen vettem észre őket, de amint megláttam a három közeledő ismerőst oda rohantam.
-Danielle!! - visítottam és a karjaimba zártam régen látott barátnőmet.
-Istenem pár hét alatt mennyire gyönyörű lettél! Annyira jó, hogy végre látlak! - Dani.
Mikor elengedtem apuhoz mentem oda.
-Szia apu! - öleltem meg őt is. Fél szemmel anyámra néztem, aki csak lesütött szemmel, csomagokkal a kezében állt.
-Szia El! Hiányoztál már kislányom -súgta, mire én elmosolyodtam és még erősebben öleltem magamhoz egy másodpercre.
Aztán mikor anyámhoz léptem... Megálltam előtte és ránéztem.
-Szia - mondtam keményen és adtam az arcára két puszit, majd elfordultam. - Egy nagyon jó barátnőm, Perrie kint vár a kocsiban. Gyertek! - elindultunk kifelé a hatalmas épületből és az irányt PEzz kocsija flé vettük.
Oda érve Kinyitottam a csomagtartót, betettük a cuccokat, majd beszálltunk.
-Apu, Danielle, Anyám, ő itt Perrie Edwards, a legjobb barátnőm itt Doncasterben. Perrie, ő itt anyám, apám és Danielle, aki két perces korom óta a legleglegleglegleg- és legjobb barátnőm - mutogattam mindenki között.
-Indulhatunk? - kérdezte Perrie és elfordítva a kulcsot a kocsiban beindította a motort.
Mindenki csak egy halk igennel válaszolt és Pezz a gázra lépett.
Az út csöndben telt. Mindenki csak hallgatott, egyedül én és Danielle leveleztünk Facebookon.
-Megjöttünk! - csilingelt Perrie hangja, mikor megállt a kocsi.
Mindenki kiszállt a kocsiból és a csomagok kicibálása után beértünk a házba.
-Hűű, de szép! - csodálkozott Danielle.
-Ugye? És most raktunk rendet Pezzel. Amúgy olyan kupi volt, hogy azt sem láttam, hol van a fal - próbáltam előjönni egy gyenge poénnal, de szerintem nem sikerült, mivel Dani egy idétlen fintort öltött az arcára. - Jó, tudom, hogy szar poén volt, de egy próbát megért.
Bevezettem őket a nappaliba, miután felvittük a bőröndöket a szobáikba.
-El, mikor talizunk a barátoddal? - kérdezte izgatottan Danielle.
Anyám halkan, de azért jól halhatóan sóhajtott egyet, alig észrevehetően megforgatta a szemeit és összefonta a karjait.
-Nem tudom Danielle, de szerintem nemsokára fel fog hívni - kacsintottam rá sokatmondóan. - És akkor már bemutatom a baráti köröm többi tagját is nektek. Mivel nem sok mindenkit ismertek, sőt eddig csak Perrie-t - vettem egy nagy levegőt és lehuppantam az egyik kisebb bőrfotelbe, ami a nappali üvegajtajától pár lépésre helyezkedett el.
Éppen csak kényelemben éreztem magamat, megcsörrent a telefonom, ami természetesen cseszettül távol volt tőlem. Egy nyöszörgés kíséretében felpattantam a frissen elfoglalt helyemről és a mobilomhoz rohantam.
Elcsúsztattam a zöld gombot és a fülemhez emeltem a készüléket.
-Szia Louis - szóltam bele kicsapongó örömmel.
-Szia Baby, ott vannak már apudék? - kérdezte kíváncsian.
-Igen, épp most értünk haza a reptérről - feleltem.
-Most menjünk a többiekkel, vaagy...? - tette fel az újabb kérdést.
-Szerintem jöhettek most. Már a legtöbben kíváncsiak rátok -  mosolyogtam.
-Oké, akkor összeszedem a többieket és indulunk. Puszi, szeretlek! - és letette.
-Na, akkor szerintem fél órán belül itt vannak a többiek is - mentem vissza a nappaliba.
-Hurrá! És mindenki jön? - csillant fel Perrie szeme.
-Igen, elvileg mindenki - válaszoltam és visszaültem korábbi helyemre.
Most már csak beszélgettünk, és mindenki - legalább is a többség - várta, hogy a cspaatunk többi része is megérkezzen...

Nos, remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket. 

Mint tudjátok holnap, azaz kedden közönségtalálkozó. Délelőtt 11-től szeretettel várok mindenkit a Westendben, a Starbucksban. Remélem lesz, aki eljön. 

Még valami: Az eddigi szerintem legnagyobb "rajongóm", elnevezte magát ez a blog alapján PlaceTimer-nek. Hát, mostantól ti is PlaceTimer-ek lesztek. Legalább is remélem, hogy szeretitek annyira ezt a blogot, hogy annak nevezhessétek magatokat. 

Sok-sok puszi: xxSzikraa.♥*

U.i.: Őszintén remélem, hogy néhányotok holnap megjelenik a közönségtalálkozón! 

Újabb infó!

Az előző előtti bejegyzésben közöltem veletek, hogy lesz egy közönség találkozóm.
Most találtam egy jó időpontot, ami nem más, mint jövő hét kedd, azaz, 29-e, valószínűleg délelőtt 11 óra, Starbucks Westend.  Ha valakinek nem megfelelő az szóljon és változtatok, ha sokaknak nem jó.
Puszii: xxSzikraa.♥*
#BocsiAFölösBejegyzésért

*18 : Boldog hír.~

Az étteremben végezve kocsiba ültünk és elindultunk Perrie-hez.
-Most tulajdonképpen minek is megyünk hozzád? - kérdeztem tudatlanul.
-Azért, hogy kipakoljam az edzőcuccomat és ne a kocsi hátsó ülésén rohadjon. Ennyi - vigyorgott Perrie.
-Éééértem. És aztán megyünk hozzám haza nem igaz? Kicsit ki kell nyalnom a házat, ha nem akarom anyám nyavalygását hallgatni arról, hogy milyen rendetlen is vagyok, és hogy nekem nem lett volna szabad saját házba költöznöm - mondtam a szemeimet az égre szegezve.
-Oké, okéé - kuncogott Perrie és bekanyarodott az utcájukba, majd megállt a házuk előtt. - Várj egy percet! Ezt gyorsan bedobom a szobámba és jövök is - hadarta gyorsan és felkapva a sporttáskát beviharzott a nagy házba.
Egy perc múlva mér jött is ki és visszapattanva a kocsiba beindította a motort.
-Akkor go - ennyit mondott és már indultunk is.
-Annyira nem várom, hogy ide érjenek - nyögtem strapáltan.
-Miért?
-Mert anyám is jön. Valamelyik nap eléggé összevesztem vele, ugyanis ő ismeri itt a Tomlison családot. Pontosabban hallotta hírüket. És mikor megtudta, hogy én a család fiával, Louisval jöttem össze teljesen kiborult. Azzal gyanúsított, hogy én biztos csak a pénze miatt vagyok Louisval és, hogy nekem csak az számít, hogy ő mennyire gazdag és híres. Én pedig kiosztottam ezzel kapcsolatban és megmondtam neki, hogy ha nem tetszik neki, akkor ne szóljon bele. Rácsaptam a telefont és az óta nem is nagyon beszéltünk - meséltem el neki a történetet.
-Az igen. Kedves anyádtól, hogy ilyet feltételez a saját lányáról - képedt el Perrie.
-Igen. De én úgy vagyok vele, hogy mond amit akar, már nem szabhatja meg, mit tegyek és, hogy kivel, mert felnőtt vagyok, elég távol élek tőle és elég önálló vagyok ahhoz, hogy éljem a SAJÁT életemet. Azzal vagyok, akivel akarok lenni, azt teszek, amit akarok tenni és ebbe már nincs beleszólása - vontam vállat egyszerűen.
Megékeztünk hozzám és a házba belépve észrevettem valamit.
Ahogy beléptem az ajtón az egyik kis komódon egy levél várt.
Odaléptem, és kibontottam a szépen becsomagolt krémszínű borítékot.
Mikor megláttam a pecsétet a levét elején majdnem megállt a szívem. Nem másnak volt a pecsétje, mint annak az iskolának, ahová minden vágyam volt, hogy felvegyenek, de eddig csak bizonytalan visszajelzést kaptam. Milánó. Istenem!
Ajkamat harapdálva kezdtem el olvasni a sorokat, azzal a gondolattal a fejemben, hogy ez a levél az, ami eldöntheti a jövőmet.

" Tisztelt Eleanor Jane Calder!

A felvételi vizsga, amit iskolánk felé tett több volt, mint nagyszerű. Eddig vívódott a tanári és dékáni kar a maga felvételén, hiszen teljesen más országból jelentkezett hozzánk, de végül hosszú viták sorozatos leküzdése után megszületett a döntés, amely az Ön jövőjét javában bírálja. 

Az iskola úgy döntött, hogy a következő tanévet már a mi iskolánkban kezdheti.

Gratulálunk és szeretettel várjuk az iskolánkban.

Az igazgató: Kendra Benelli  és a teljes tanári és dékáni kar, illetve az iskola vezetősége. "

-Isteneeeeem! - ugráltam örömömben, ahogy megláttam, hogy felvettek. 

-Mi az? Mi volt abban a levélben El? - kérdezett Perrie izgatottan. 

-Felvettek Milánóba a világ egyik legnevesebb divattervezői iskolájába! - visítottam és akkorákat ugráltam, hogy még magam sem hittem el. 

-Juuuuuj! Gratulálok! - ugrált velem együtt ő is. 

-Ne hiszem el! Fel kell hívnom Danielle-t. Azt még nem tudom,  hogy őt felvették-e. Remélem igen és nem egyedül kell mennem - mondtam és előkaptam a mobilomat és tárcsáztam Dani számát.

-Halló? - vette fel. 

-Dani, Dani, Dani, Dani!!! Most kaptam a levelet, hogy felvettek Milánóba! Jézusom, nem hiszem el! - a telefonban is ugyan oylan izgatottan és boldogan visítottam, mint amúgy. 

-Úristen Eleanor, ez nagyon jó hír!! Én még nem kaptam visszajelzést, de ezek szerint hamarosan én is kapok - Danielle. 

-Remélem. Na jó, hagylak készülődni, lassan indulnod kell és még ma látjuk egymást! Sziaaaa - köszöntem el és letettem a telefont. -Vááá! Istenem, annyira boldog vagyok, hogy az nem tudom elmondani! - szökdeltem befelé a nappaliba.

-Elhiszem El - Vigyorgott Perrie. 

Én ezek után boldogan álltam neki a házimunkának és fáradhatatlanul, pörögve csináltam, amit kellett.

Halihóó! 

Remélem mindenkinek tetszett ez a rész. :D Lenne egy kérdésem hozzátok. Láttátok az előző meglepetésemet? Ha nem, akkor olvassátok el legyetek szívesek és írjatok oda egy kommentet. Vagy ide azzal kapcsolatban. :)

Ezer puszi: xxSzikraa.♥*

Meglepetés! <3

Halihóóó!
Szikraa él és most egy kis meglepetéssel érkezem.
Az a remek ötletem támadt, hogy mivel nemsokára itt az ősziszünet, szerveznék egy kis író-olvasó találkozót.
A Westendben lenne a Starbucksban.
Nem tudom, kit érdekelne ez, de reménykedem benne, hogy néhányótok örömmel találkozna velem, azaz Szikrával.
Programokra is gondoltam. Például elmesélnék nektek pár kulisszatitkot a blogjaimról és magamról, tehetnétek fel kérdéseket bármivel kapcsolatban, illetve az olyanoknak, akik őrülten oda vannak a blogjaimért/valamelyik blogomért esetleg aláírást is osztanék a kedvenc blog fejlécének nyomtatott változatára.
Tudom, elég elvetemült ötlet, hiszen nem vagyok olyan nagy író, de annak a kevés olvasómnak, akik vannak szeretnék minél nagyobb örömet okozni.
Arra is gondoltam, hogy ha ez a talákozó be jön, akkor minden nagyobb szünetben rendeznék egyet.
Remélem nem néztek ez után komplett idiótának, de ha esélyes, hogy eljöttök, akkor kommentbe jelezzétek felém.
Köszönöm a figyelmet drágáim. <3
XxSzikraa.<3*

*17 : Család. Család?! Basszus, szülinap...~

Az edzőteremben egyből egy futópadot néztem ki magamnak. Gondoltam bemelegítésnek egy pár száz méter, esetleg pár kilométer futás megteszi.
Átöltözés után két egymás melletti futópadot foglaltunk le Perrie-vel és elindítottuk a futást.
Fél óra elteltével még mindig futottunk. Én nagyon jól éreztem magam. Mindig is sokat pörögtem. Amikor csak tehettem sportoltam, és ez még mindig bennem van, szóval valamiféle felszabadítás volt számomra ez a program.
Már a 6. kilométer felénél jártam, amikor meghallottam, hogy csörög a mobilom. Mivel a futópad egyik oldalára volt odatéve ezért fogtam és felvettem.
-Halló? - vettem fel miközben még mindig futottam.
-Szia kicsim! - hallottam meg apa hangját. - Figyelj, arra gondoltam, hogy mivel holnap születésnapod van, még ma estére elmennénk Doncasterbe hozzád anyáddal, meg Danielle barátbőddel. Mindenkinek hiányzol - apu.
-Hát... Apa, nem hiszem, hogy anyu kíváncsi most rám - sóhajtottam miközben lassabb tempóra vettem a futópadot. 
-Ja, amiatt a fiú miatt? Mesélte. Kislányom, remélem tudod, hogy én, anyáddal ellentétben örülök a boldogságodnak - mondta szerényen apám.
-Köszi Apu. És most akkor jöttök, vagy nem? Mert, ha igen, akkor úgy végzek az edzőteremben...
-Megyünk. Amúgy itt van Danielle és itt integet, mint az őrült. Azt mondja nagyon hiányol téged és alig várja, hogy lásson.
-Juuuuj! Dani! Beszélnem kell vele! Légyszi, légyszi, apu add oda neki a telefont! - könyörögtem apámnak.
Apám nem szólt semmit, csak átadta a telefont Danielle-nek.
-Juuj jujj jujj jujj, Dani, Isteneeem - pattogtam még futás közben is.
-EEEEEEEEEEl!! - visított Danielle ugyan úgy, mint én.
-Tuti, te is jössz Doncasterbe apámékkal? - kérdeztem izgatottan ugrálva.
Az edzőteremben tevékenykedő emberek közül, néhány rosszalló pillantást kaptam, de nem törődtem vele.
-Hát, igen, valószínűleg. Vagyis elég esélyes - Danielle.
-Hahahahaaaa! Na, akkor pakolj valami nagyon jóóó ruhát, mert tuti elmegyünk bulizni - örömködtem.
-Okés, okés, de most nekem mennem kell, mert bátyám most írt az én mobilomra egy sms-t, hogy valami hülyeség miatt ismételten haza vagyok rángatva - mondta unott hangon.
-Jól van. Majd itt találkozunk. puszillak - és letettük.
Vigyorogva folytattam az edzést Perrie mellett.
-Na, ki volt az? - kérdezte egy sanda pillantást vetve boldog mosolyomra.
-Egy Manchesteri barátnőm. Danielle. Tudod holnap szülinapom és kitalálták, hogy anyám, apám meg Danielle ide utaznak - mosolyogtam.
-Micsodaa??? Holnap szülinapod?? És ezt nekem eddig miért nem mondtad? - képedt el Pezz és összevont szemöldökkel meredt rám.
-Őőő... igen.22 leszek - haraptam az ajkamba.
-Akkor elmaradhatatlan egy bulizás. És bemutatod nekem meg a többieknek Danielle barátnődet éééés ő is jön velünk - kacsintott.
-Ám legyen - mosolyogtam a szememet forgatva.
Ezek után folytattuk a futást és edzést.

***

-Oké, nekem itt és most van végem - lihegtem mikor végre befejeztük az edzést.

-Kemény volt. És még csak dél van. Mit szólnál valami ebédhez? Aztán pedig kihasználom, hogy egy barátnőmnek szépségápolási központja van és beülünk valami pihentető masszázsra vagy mit tudom én - mosolygott Perrie és a kocsijába beülve elindultunk.
5 perccel később egy étterem előtt állt meg a jármű. Kiszálltunk és elindultunk befelé.
Az asztalunknál ülve az étlapot olvasgattuk, mikor elénk állt egy sármos, magas pincér srác.
-Mit hozhatok hölgyeim? Sikerült választaniuk? - kérdezte és tollát és papírtömbjét elővéve készült az írásra.
-Perrie? - néztem rá, hogy előbb ő mondja, mit kér.
-Én egy gombás csirkét kérek, csípős mártással és burgonya körettel - mondta Perrie.
-És ön? - fordult felém a pincér.
-Én egy ilyen vadhússültet lehetőleg Cézár salátával - adtam le én is a rendelést. A srác csak ránk mosolygott és hosszú lábaival gyorsan eltűnt.
-Basszus! - kaptam a számhoz, ahogy eszembe jutott valami, az apámmal folytatott beszélgetésből.
-Mi van? - kapta rám a tekintetét Perrie.
-Elfelejtettem apámat megkérdezni, hogy este mikor jönnek. Egy perc é itt vagyok, kiszaladok telefonálni - mondtam és felpattantam, majd kiszaladtam a mellék helységbe.
Visszatárcsáztam apa számát és vártam, hogy felvegye.
A negyedik csöngésnél megszakadt az éles sípolás és apám hangját hallottam meg.
-Szia El! - apa.
-Szia apu! Csak azért hívlak, hogy megkérdezzem, mikor is jöttök pontosan, vagy körülbelül? - tettem fel gyorsan az elfelejtett kérdést.
-Hát, késő este. Szerintem csak olyan 10-11 felé érünk oda - felelt apám.
-Jól van, akkor úgy készülök. Na, puszi, szia, szeretlek titeket! - és már le is tettem. Éppen csak kiléptem a mosdó ajtaján, pittyent egyet a mobilom, ami azt jelezte, hogy új SMS-t kaptam.
Megnéztem, ki írt. Danielle.

"Hé, bébike, remélem mindenképpen bemutatod nekünk az új pasidat ;) Remélem vannak helyes barátai, mert én még mindig kibaszott szingli vagyok... -.-" Na puszillak! Dani. ♥"

Majdnem hangosan  elnevettem magamat, de visszafogtam és válaszoltam neki, miközben visszabotorkáltam az asztalhoz, ahol Perrie várt rám mosolyogva.

"Persze, hogy bemutatom nektek Louis-t. Ez teljesen alap :DD És igen, vannak helyes barátai, de neked mindig változó, mi a helyes, de valamelyik tuti be fog neked jönni. Ahogy ismerlek, neked Liam...xD Várom az érkezéseteket! *-* Puszi: El.♥"

 -Na, mikor jönnek? - kíváncsiskodott Pezz, mikor leültem.
 -Apám azt mondta, hogy olyan este 10-11 felé. Addigra mi is csak végzünk mindennel - vontam vállat és belekortyoltam a baracklébe, ami az asztalom állt előttem.
-Biztos, hogy végzünk mindennel. És, ha gondolod kimehetünk a kocsimmal a szüleid meg a barátnőd elé. Nincs messze a reptér, de ezt te már úgyis tudod - Perrie.
-Majd meglátjuk. Mindenesetre ma igyekszünk és előkészülünk. A házad is olyan, mint a disznóól - forgatta a szemét.
-Azt mondjuk lehet, hogy anyám meglátná és kiszaladna a világból is - nevettem.
-Szülők. Az én anyám is ilyen... - dörmögte unottan és megvonta a vállát.
Negyed óra elteltével kihozták az ebédet két bőségesen megrakott tányéron.
-Jézusom, ezt te meg bírod enni Pezz? - kérdeztem kikerekedett szemekkel, mikor elé letették az ő tálját.
-Meg én. Vagyis.... még nem tudom - Perrie.
-Jó étvágyat hölgyeim! - vigyorgott az a pincér srác.
-Köszönjük - mondtuk egyszerre Perrievel és nekiláttunk az ebédnek.

Drágáiiiiim! *-* Visszakaptam a gépemet az eddig nagyon fasza tanulmányi átlagomnak hála, szóval mostantól igyekszem nektek írni minél többet! :D 

Remélem tetszett ez a rész. :D 

Ezer puszi: xxSzikraa.♥*