*37.: Levél.~

- Szedd össze magad Eleanor! Akkor is jössz, hiába játszod a sértődöttet, tudod, hogy ez nálam nem igazán jön be - parancsolt Perrie.
- Nyugi már, elkészülök, mindjárt! - kiabáltam ki a szobámból, miközben éppen egy szilvaszín koktélruha cipzárját igyekeztem felhúzni a hátamon. Kinyitottam a szoba ajtaját, és hátat fordítottam az ott álló Perrienek. - Húzd fel, kérlek! - kértem.
Perrie felsóhajtott, majd egyetlen laza mozdulattal felhúzta a cipzárt.
A szűk ruha megemelte a melleimet, amik most, így remekül néztek ki ebben a szerelésben.
- Az igen... - Perrie csodálkozott rajtam.
- Oké. Ne tégy úgy, mintha... Na jó, mindegy - ráztam a fejemet. Belenéztem a tükörbe, és egy igazán csinos bombázó nézett vissza rám. - Készen vagyok - vettem fel a ruhámhoz hasonlóan szilvaszínű magassarkút.
Én, Perrie, és Danielle elindultunk az én kocsimmal, a többi lány pedig helyszínen fognak minket várni.
Mikor odaértünk, már rengeteg ember állt sorba a biztonsági őrök előtt. Perrie megfogta a kezemet, és Danielle-ét, és átvágott velünk az emberek sora között. Az egyik nagydarab őr kezébe nyomott egy ötvenfontos bankjegyet, aki amint pénz érte a kezét, nyitotta is nekünk az ajtót.
Mögöttünk az emberek kiabálni, morogni kezdtek, de mi ügyet sem vetve rájuk, bevonultunk a benti emberek közé.
Egyből kiszúrtam a többi lányt, Jesy-t, Leigh-Anne-t, és Jade-t. Odajöttek hozzám és mind megöleltek.
- Jó, hogy újra itt vagy - kezdte Jesy. - Hiányoztál - erősen magához szorított.
- Jó újra itt lenni veletek - mosolyogtam kissé gyászosan.
- Akkor kezdődjőn az este! Már rendeltem mindenkinek piát - visított Jade, és a bárpulthoz vonultunk, ahol már várt minket egy adag Tequila.
Felhajtottuk, és elvonultunk táncolni.
Ugráltunk, visítoztunk, és hirtelen annyira jó kedvem lett, hogy minden nyűgömet elfelejtettem, és gondtalanul telt az este.
Pár óra múlva kezdett borzasztóan melegem lenni. Kimenten a hűvös levegőre, és leültem az útpatkára, hogy egy kicsit lehűljek. De talán ezt nem kellett volna, ugyanis amint leültem elöntötték a gondolataimat a mai nap eseményei.
Néztem magam elé, figyeltem a részegen tántorgó embereket, akik mind tartottak valahová. Megláttam egy párt, akik szenvedélyesen ölelkeztek, és csókolóztak.
Halkan sírtam, miközben őket néztem. Csak visszagondoltam arra, mikor én és Louis ugyan ilyen gondtalanul, boldogan együtt voltunk. Szeretném visszakapni azokat a romantikus pillanatokat, a nevetéseket, a csókokat, az öleléseket, mindent, ami beletartozott a kapcsolatunkba.
Egyszercsak megéreztem egy kezet a vállamon. Egy másodpercre azt hittem, Louis az, de ekkor mindkét oldalamra leült egy-egy fiú.
Niall és Harry óvatos mosollyal néztek rám.
- Sziasztok! - köszöntem, miközben a könnyeimet igyekeztem eltűntetni az arcomról.
- Szia El - köszöntek ők is.
- Jó titeket újra látni. Hogy vagytok? - tettetett gondtalansággal mosolyogtam feléjük.
- Megvagyunk. És te? Bár mindketten látjuk, hogy valami nem okés - Harry.
- Élek. Elvagyok. Csak... Kijöttem picit lehűlni, semmi különös - sóhajtottam.
- Ezt olyannak add be, aki el is hiszi, mert  mi nem hisszük - Niall kacsintott.
- Oké... Csak... Folyton Louis-n jár az eszem. Ennyi - ráztam a fejemet.
- Akkor tegyél valamit, ne ülj és sírj egy útpatkán! - Harry hangja erősen utasított.
- Neki kell tennie. Neki kell harcolnia értem, nem fordítva. Ez az ő csatája, amit értem vív, nem az enyém őérte. Szeretem. Meghalok érte, de nem fogok én szaladni az ő karjaiba - vontam vállat.
- Ebben van valami - sóhajtotta Harry. - Jaj, te lány, mi lesz veled? - döntötte a vállamra a fejét, Niall pedig barátian megfogta a kezemet.
Ez a gesztus annyira meghatott, hogy könnyes lett a szemem, de visszapislogtam, nem akartam megint bőgni.
- Fiúk... Én bemegyek. Inkább próbálok felejteni. Jobb program, mint itt ülni a járda szélén, majdnem sírva - kuncogtam kínomban.
- Oké. Vigyázz magadra kislány - Niall megsimogatta a kezemet.
- Úgy lesz - feleltem halkan, majd felálltam, és otthagyva őket, betipegtem.
Azonnal magával ragadott a benti kellemes hangulat, így csatlakoztam a tömeghez, és addig táncoltam és visítoztam, míg bírtam.

[…]

Reggel iszonyat fejfájással keltem, mellettem Jade terült el, nem túl nőies pozícióban.
Mély levegőt vettem, felálltam és lecsoszogtam a nappaliba.
Senki nem volt ébren. Bevettem egy fejfájáscsillapítót, amit a nappali komódfiókjában találtam, és kimentem a konyhába. Majd' megállt a szívem, amikor Liamet találtam egy szál alsóban, egy bögre kávé társaságában.
- Jesszusom, Liam! - sikítottam fel, és elfordultam.
- Nem vagyok szégyenlős, Eleanor - nevetett fel halkan.
- Te mi a jó szent szöszt keresel a konyhámban boxerben?! - kérdeztem sokkolva a hirtelen meglepetéstől, de visszafordultam Liam felé. Tekintetemet a padlóra szegeztem.
- Őőő... Hát... Izé... Ezt Daniellevel beszéld meg, mikor felkelt - mondta zavartan.
Atya világ! Ezt nem akarom tudni, szerintem.
- Hát... Jó... Akkor én most... Felmegyek... - és gyors léptekkel eltűntem az emeleten. 
Meg akartam keresni a telefonomat, érdekelt az idő.
A táskámban kutakodtam, de mielőtt kivettem volna az iPhonet, a kezembe akadt egy papír. Kivettem, szétnyitottam, majd olvasni kezdtem a szép kézírást.

Nem kellene annyit innod. Jól tudjuk, hogy nem bírod a piát. Viszont hihetetlenül szép vagy!
xx L.W.T.

Egy pillanatra elgondolkodtam, ki lehet az a bizonyos L.W.T., de aztán rájöttem.
Louis William Tomlinson.
Felsóhajtottam, testem remegett. Értetlenül álltam a tény előtt, hogy Louis tette ezt a táskámba.
Visszaraktam a papírt, helyette pedig megfogtam az iPhonet, és feloldottam a billentyűzetet.
Bedőltem a még mindig alvó Jade mellé, és az internettel babráltam.
Nem tudtam semmi érdekeset, így lassan visszaaludtam, miközben akörül keringtek a gondolataim, hogy mit kezdhetnék Louis rejtélyes üzenetével…

Nos, már túlvagyok a vizsgáimon, úgyhogy igyekszem a részekkel, de ugye még mindig csak a mobilom az egyetlen, ahonnan tudok írni, ezért lassabb a folyamat, de bizonyos szempontból gyorsabb is.
Szóval, ennek a blogomnak is nemsokára vége lesz, ugyanis már ehhez sincsen semmi ötletem. De garantáltan lesz új blogom ezután, tehát, aki szereti az firkálmányaimat, annak majd ajánlani fogom. Persze, még egy darabig lesznek frissítések, de én 2 héten belül be akarom fejezni ezt a blogom.
Hát, remélem, tetszett az új rész.
Szikraa.*