*17 : Család. Család?! Basszus, szülinap...~

Az edzőteremben egyből egy futópadot néztem ki magamnak. Gondoltam bemelegítésnek egy pár száz méter, esetleg pár kilométer futás megteszi.
Átöltözés után két egymás melletti futópadot foglaltunk le Perrie-vel és elindítottuk a futást.
Fél óra elteltével még mindig futottunk. Én nagyon jól éreztem magam. Mindig is sokat pörögtem. Amikor csak tehettem sportoltam, és ez még mindig bennem van, szóval valamiféle felszabadítás volt számomra ez a program.
Már a 6. kilométer felénél jártam, amikor meghallottam, hogy csörög a mobilom. Mivel a futópad egyik oldalára volt odatéve ezért fogtam és felvettem.
-Halló? - vettem fel miközben még mindig futottam.
-Szia kicsim! - hallottam meg apa hangját. - Figyelj, arra gondoltam, hogy mivel holnap születésnapod van, még ma estére elmennénk Doncasterbe hozzád anyáddal, meg Danielle barátbőddel. Mindenkinek hiányzol - apu.
-Hát... Apa, nem hiszem, hogy anyu kíváncsi most rám - sóhajtottam miközben lassabb tempóra vettem a futópadot. 
-Ja, amiatt a fiú miatt? Mesélte. Kislányom, remélem tudod, hogy én, anyáddal ellentétben örülök a boldogságodnak - mondta szerényen apám.
-Köszi Apu. És most akkor jöttök, vagy nem? Mert, ha igen, akkor úgy végzek az edzőteremben...
-Megyünk. Amúgy itt van Danielle és itt integet, mint az őrült. Azt mondja nagyon hiányol téged és alig várja, hogy lásson.
-Juuuuj! Dani! Beszélnem kell vele! Légyszi, légyszi, apu add oda neki a telefont! - könyörögtem apámnak.
Apám nem szólt semmit, csak átadta a telefont Danielle-nek.
-Juuj jujj jujj jujj, Dani, Isteneeem - pattogtam még futás közben is.
-EEEEEEEEEEl!! - visított Danielle ugyan úgy, mint én.
-Tuti, te is jössz Doncasterbe apámékkal? - kérdeztem izgatottan ugrálva.
Az edzőteremben tevékenykedő emberek közül, néhány rosszalló pillantást kaptam, de nem törődtem vele.
-Hát, igen, valószínűleg. Vagyis elég esélyes - Danielle.
-Hahahahaaaa! Na, akkor pakolj valami nagyon jóóó ruhát, mert tuti elmegyünk bulizni - örömködtem.
-Okés, okés, de most nekem mennem kell, mert bátyám most írt az én mobilomra egy sms-t, hogy valami hülyeség miatt ismételten haza vagyok rángatva - mondta unott hangon.
-Jól van. Majd itt találkozunk. puszillak - és letettük.
Vigyorogva folytattam az edzést Perrie mellett.
-Na, ki volt az? - kérdezte egy sanda pillantást vetve boldog mosolyomra.
-Egy Manchesteri barátnőm. Danielle. Tudod holnap szülinapom és kitalálták, hogy anyám, apám meg Danielle ide utaznak - mosolyogtam.
-Micsodaa??? Holnap szülinapod?? És ezt nekem eddig miért nem mondtad? - képedt el Pezz és összevont szemöldökkel meredt rám.
-Őőő... igen.22 leszek - haraptam az ajkamba.
-Akkor elmaradhatatlan egy bulizás. És bemutatod nekem meg a többieknek Danielle barátnődet éééés ő is jön velünk - kacsintott.
-Ám legyen - mosolyogtam a szememet forgatva.
Ezek után folytattuk a futást és edzést.

***

-Oké, nekem itt és most van végem - lihegtem mikor végre befejeztük az edzést.

-Kemény volt. És még csak dél van. Mit szólnál valami ebédhez? Aztán pedig kihasználom, hogy egy barátnőmnek szépségápolási központja van és beülünk valami pihentető masszázsra vagy mit tudom én - mosolygott Perrie és a kocsijába beülve elindultunk.
5 perccel később egy étterem előtt állt meg a jármű. Kiszálltunk és elindultunk befelé.
Az asztalunknál ülve az étlapot olvasgattuk, mikor elénk állt egy sármos, magas pincér srác.
-Mit hozhatok hölgyeim? Sikerült választaniuk? - kérdezte és tollát és papírtömbjét elővéve készült az írásra.
-Perrie? - néztem rá, hogy előbb ő mondja, mit kér.
-Én egy gombás csirkét kérek, csípős mártással és burgonya körettel - mondta Perrie.
-És ön? - fordult felém a pincér.
-Én egy ilyen vadhússültet lehetőleg Cézár salátával - adtam le én is a rendelést. A srác csak ránk mosolygott és hosszú lábaival gyorsan eltűnt.
-Basszus! - kaptam a számhoz, ahogy eszembe jutott valami, az apámmal folytatott beszélgetésből.
-Mi van? - kapta rám a tekintetét Perrie.
-Elfelejtettem apámat megkérdezni, hogy este mikor jönnek. Egy perc é itt vagyok, kiszaladok telefonálni - mondtam és felpattantam, majd kiszaladtam a mellék helységbe.
Visszatárcsáztam apa számát és vártam, hogy felvegye.
A negyedik csöngésnél megszakadt az éles sípolás és apám hangját hallottam meg.
-Szia El! - apa.
-Szia apu! Csak azért hívlak, hogy megkérdezzem, mikor is jöttök pontosan, vagy körülbelül? - tettem fel gyorsan az elfelejtett kérdést.
-Hát, késő este. Szerintem csak olyan 10-11 felé érünk oda - felelt apám.
-Jól van, akkor úgy készülök. Na, puszi, szia, szeretlek titeket! - és már le is tettem. Éppen csak kiléptem a mosdó ajtaján, pittyent egyet a mobilom, ami azt jelezte, hogy új SMS-t kaptam.
Megnéztem, ki írt. Danielle.

"Hé, bébike, remélem mindenképpen bemutatod nekünk az új pasidat ;) Remélem vannak helyes barátai, mert én még mindig kibaszott szingli vagyok... -.-" Na puszillak! Dani. ♥"

Majdnem hangosan  elnevettem magamat, de visszafogtam és válaszoltam neki, miközben visszabotorkáltam az asztalhoz, ahol Perrie várt rám mosolyogva.

"Persze, hogy bemutatom nektek Louis-t. Ez teljesen alap :DD És igen, vannak helyes barátai, de neked mindig változó, mi a helyes, de valamelyik tuti be fog neked jönni. Ahogy ismerlek, neked Liam...xD Várom az érkezéseteket! *-* Puszi: El.♥"

 -Na, mikor jönnek? - kíváncsiskodott Pezz, mikor leültem.
 -Apám azt mondta, hogy olyan este 10-11 felé. Addigra mi is csak végzünk mindennel - vontam vállat és belekortyoltam a baracklébe, ami az asztalom állt előttem.
-Biztos, hogy végzünk mindennel. És, ha gondolod kimehetünk a kocsimmal a szüleid meg a barátnőd elé. Nincs messze a reptér, de ezt te már úgyis tudod - Perrie.
-Majd meglátjuk. Mindenesetre ma igyekszünk és előkészülünk. A házad is olyan, mint a disznóól - forgatta a szemét.
-Azt mondjuk lehet, hogy anyám meglátná és kiszaladna a világból is - nevettem.
-Szülők. Az én anyám is ilyen... - dörmögte unottan és megvonta a vállát.
Negyed óra elteltével kihozták az ebédet két bőségesen megrakott tányéron.
-Jézusom, ezt te meg bírod enni Pezz? - kérdeztem kikerekedett szemekkel, mikor elé letették az ő tálját.
-Meg én. Vagyis.... még nem tudom - Perrie.
-Jó étvágyat hölgyeim! - vigyorgott az a pincér srác.
-Köszönjük - mondtuk egyszerre Perrievel és nekiláttunk az ebédnek.

Drágáiiiiim! *-* Visszakaptam a gépemet az eddig nagyon fasza tanulmányi átlagomnak hála, szóval mostantól igyekszem nektek írni minél többet! :D 

Remélem tetszett ez a rész. :D 

Ezer puszi: xxSzikraa.♥*