*18 : Boldog hír.~

Az étteremben végezve kocsiba ültünk és elindultunk Perrie-hez.
-Most tulajdonképpen minek is megyünk hozzád? - kérdeztem tudatlanul.
-Azért, hogy kipakoljam az edzőcuccomat és ne a kocsi hátsó ülésén rohadjon. Ennyi - vigyorgott Perrie.
-Éééértem. És aztán megyünk hozzám haza nem igaz? Kicsit ki kell nyalnom a házat, ha nem akarom anyám nyavalygását hallgatni arról, hogy milyen rendetlen is vagyok, és hogy nekem nem lett volna szabad saját házba költöznöm - mondtam a szemeimet az égre szegezve.
-Oké, okéé - kuncogott Perrie és bekanyarodott az utcájukba, majd megállt a házuk előtt. - Várj egy percet! Ezt gyorsan bedobom a szobámba és jövök is - hadarta gyorsan és felkapva a sporttáskát beviharzott a nagy házba.
Egy perc múlva mér jött is ki és visszapattanva a kocsiba beindította a motort.
-Akkor go - ennyit mondott és már indultunk is.
-Annyira nem várom, hogy ide érjenek - nyögtem strapáltan.
-Miért?
-Mert anyám is jön. Valamelyik nap eléggé összevesztem vele, ugyanis ő ismeri itt a Tomlison családot. Pontosabban hallotta hírüket. És mikor megtudta, hogy én a család fiával, Louisval jöttem össze teljesen kiborult. Azzal gyanúsított, hogy én biztos csak a pénze miatt vagyok Louisval és, hogy nekem csak az számít, hogy ő mennyire gazdag és híres. Én pedig kiosztottam ezzel kapcsolatban és megmondtam neki, hogy ha nem tetszik neki, akkor ne szóljon bele. Rácsaptam a telefont és az óta nem is nagyon beszéltünk - meséltem el neki a történetet.
-Az igen. Kedves anyádtól, hogy ilyet feltételez a saját lányáról - képedt el Perrie.
-Igen. De én úgy vagyok vele, hogy mond amit akar, már nem szabhatja meg, mit tegyek és, hogy kivel, mert felnőtt vagyok, elég távol élek tőle és elég önálló vagyok ahhoz, hogy éljem a SAJÁT életemet. Azzal vagyok, akivel akarok lenni, azt teszek, amit akarok tenni és ebbe már nincs beleszólása - vontam vállat egyszerűen.
Megékeztünk hozzám és a házba belépve észrevettem valamit.
Ahogy beléptem az ajtón az egyik kis komódon egy levél várt.
Odaléptem, és kibontottam a szépen becsomagolt krémszínű borítékot.
Mikor megláttam a pecsétet a levét elején majdnem megállt a szívem. Nem másnak volt a pecsétje, mint annak az iskolának, ahová minden vágyam volt, hogy felvegyenek, de eddig csak bizonytalan visszajelzést kaptam. Milánó. Istenem!
Ajkamat harapdálva kezdtem el olvasni a sorokat, azzal a gondolattal a fejemben, hogy ez a levél az, ami eldöntheti a jövőmet.

" Tisztelt Eleanor Jane Calder!

A felvételi vizsga, amit iskolánk felé tett több volt, mint nagyszerű. Eddig vívódott a tanári és dékáni kar a maga felvételén, hiszen teljesen más országból jelentkezett hozzánk, de végül hosszú viták sorozatos leküzdése után megszületett a döntés, amely az Ön jövőjét javában bírálja. 

Az iskola úgy döntött, hogy a következő tanévet már a mi iskolánkban kezdheti.

Gratulálunk és szeretettel várjuk az iskolánkban.

Az igazgató: Kendra Benelli  és a teljes tanári és dékáni kar, illetve az iskola vezetősége. "

-Isteneeeeem! - ugráltam örömömben, ahogy megláttam, hogy felvettek. 

-Mi az? Mi volt abban a levélben El? - kérdezett Perrie izgatottan. 

-Felvettek Milánóba a világ egyik legnevesebb divattervezői iskolájába! - visítottam és akkorákat ugráltam, hogy még magam sem hittem el. 

-Juuuuuj! Gratulálok! - ugrált velem együtt ő is. 

-Ne hiszem el! Fel kell hívnom Danielle-t. Azt még nem tudom,  hogy őt felvették-e. Remélem igen és nem egyedül kell mennem - mondtam és előkaptam a mobilomat és tárcsáztam Dani számát.

-Halló? - vette fel. 

-Dani, Dani, Dani, Dani!!! Most kaptam a levelet, hogy felvettek Milánóba! Jézusom, nem hiszem el! - a telefonban is ugyan oylan izgatottan és boldogan visítottam, mint amúgy. 

-Úristen Eleanor, ez nagyon jó hír!! Én még nem kaptam visszajelzést, de ezek szerint hamarosan én is kapok - Danielle. 

-Remélem. Na jó, hagylak készülődni, lassan indulnod kell és még ma látjuk egymást! Sziaaaa - köszöntem el és letettem a telefont. -Vááá! Istenem, annyira boldog vagyok, hogy az nem tudom elmondani! - szökdeltem befelé a nappaliba.

-Elhiszem El - Vigyorgott Perrie. 

Én ezek után boldogan álltam neki a házimunkának és fáradhatatlanul, pörögve csináltam, amit kellett.

Halihóó! 

Remélem mindenkinek tetszett ez a rész. :D Lenne egy kérdésem hozzátok. Láttátok az előző meglepetésemet? Ha nem, akkor olvassátok el legyetek szívesek és írjatok oda egy kommentet. Vagy ide azzal kapcsolatban. :)

Ezer puszi: xxSzikraa.♥*