*28.: Egyetlen pirosas csíkocska.~

"Mikor megláttam a végét, azonnal felhívtam az emeletre Louis-t."

-Louis, feljönnél egy picikét? - kiáltottam le a emeletről. 
-Persze - hallottam válaszát és már rohant is fel a lépcsőn. 
Amint feljött behívtam a szobámba. Leültettem az ágy szélére.
-Louis, most megcsináltam a tesztet - lóbáltam a kezemen lévő tárgyat. 
Louis aggodalmas és kérdő pillantással nézett rám. Odaadtam a kezébe a tesztet, ő pedig vagy 3 percig felvont szemöldökkel méregette. 
 -Ez most mit is jelent? - kérdezte félve. 
-Csak annyit hogy nem kell aggódnod, nem vagyok terhes - mosolyodtam el azt az egy pirosas csíkocskát nézve.
-Hála az égnek! - sóhajtott fel megkönnyebbülve. 
Rámosolyogtam és megöleltem. 
Lementünk a nappaliba és érdekes módon senki sem kérdezgetett. Gondolom tudták, hogy magánügy. 
-Mit terveztetek mára? - kérdeztem a többieket. 
-Hát, mi bulizást, de apukád nem biztos, hogy benne lenne, úgyhogy az kilőve - nevetett Niall. 
-Szerintem apa benne lenne. Nem olyan öreg ő - fordultam apám felé.
-Lehet, hogy én már kicsit kinőttem ebből nem gondolod lányom? De ti menjetek csak, egészen nyugodtan - mosolygott.
-Uram, ha szabad megkérdeznem, akkor hány éves? - kérdezte Louis óvatosan, kedvesen.
-Már negyvenkettő - apa.
-Ugyan már! Negyvenkettő?! - pattant fel Perrie. - Akkor még simán eljöhet velünk! Tudja, itt hány éves emberek járnak bulizni? 50 alatt majdnem mindenki - Pezz.
-Úgy gondoljátok? - kérdezte apám.
Én csak elmosolyodtam, ránéztem, majd megszólaltam.
-Persze, hogy úgy, apu! Induljunk készülődni és menjünk! - húztam fel a fotelből édesapámat.
-Nem lesz nektek gáz egy ilyen öregemberrel mutatkozni, mint én? - kérdezte zavartan.
-Dehogy is Mr.Calder, maga egyáltalán nem öreg.  Az én apámra az 58 évével már lehetne azt mondani, hogy öreg az ilyesmihez, de maga nem az - Jesy.
-Hát, akkor menjünk... - apu.
-Lányok, fiúk, szerintem mindenki menjen addig haza, készüljön el, és fél 10-kor találkozzunk a törzshely előtt - ötleteltem.
-Rendben. Akkor fél 10-kor - mondta Liam és mindenki eltűnt. Louis még nyomott egy csókot a számra és ő is távozott.
-Ez könnyen ment... - fordultam az itt maradt apám és Danielle felé.
-El, az a nagy helyzet, hogy én egyáltalán nem készültem erre - Dani.
-Én sem igazán... - apu.
-Apu, te is tudod, hogy mindig hordasz magadnál egy-két ilyen alkalomra való göncöt, akárhová is mész hosszabb időre - nevettem.
-Hát, hiába, öreg szamár, nem bolond szamár - mosolygott apu és felvonult.
-Ez az én apáám! - kiáltottam, mire csak felhőtlen nevetését hallottam az emeletről. - Dani, te pedig ne aggódj, nekem tele van a ruhásszekrényem, és, ha minden úgy maradt, mint volt, akkor jók is rád az én ruháim - kacsintottam.
-Ebben nagyon bízom - Danielle.
-Akkor menjünk fel és válogassunk valamit - mondtam és elindultunk felfelé.
Beértünk a szobámba, én pedig az ágyra dobtam azt, amit én fogok felvenni, mert nekem már előre meg volt, mit fogok felvenni.
-Úúú, ez nagyon jó - csillant fel Danielle szeme, ahogy meglátta a ruhát és a cipőt, ami az ágyamon landolt.
-Höhöhö, ezt én veszem fel! - mutattam fel a mutatóujjamat.
-Sejtettem - Danielle. - Juuj, juuuj, juuuuuuj!! Hadd válasszak én valamit, ami illik ehhez a fontos naphoz! - ugrált.
-Átadom a terepet, csak ne bombázz szét semmit, ha lehetséges - vetettem hátra magam a z ágyon.
Danielle mindössze 10 percet kutakodott a szekrényben, majd felvisított, amitől a szívem majdnem kiugrott.
-Nekem ez kell!!!! - Danielle.
Kezében egy fekete miniruha volt, aminek a derekát egy fehér selyemszalag fogta körbe, amely masnival záródott.
-Csak nyugodtan. Én még nem hordtam - mondtam és felálltam. - Elmegyek fürdeni és hajat mosni. Van lent még egy fürdő, azon meg tudtok osztozni apuval - mondtam és elvonultam. 
Fél óráig álltam a forró zuhany alatt. A kint lévő fülledt meleg ellenére is jól esett a forró zuhany.
Mikor kijöttem a víz alól megtörölköztem és elkezdtem megszárítani a hajamat.
A száraz fürtök szálltak a levegőben, így kissé oroszlán-hatást kölcsönözve nekem. Nedves kézzel picit lelapítottam a fékezhetetlenül szálló fürtöket.
~Így már más - gondoltam.
Felöltöztem, kisminkeltem magam és immáron teljes harci díszben elhagytam a fürdőszobát.

Fekete magassarkúm hangos kopogását az egész házban hallani lehetett.
Felvettem még egy karkötőt, megigazítottam a ruhát a nagy tükör előtt, és lementem.
Apám és Danielle tátott szájjal néztek.
-Mi van? - kérdeztem mosolyogva?
-Hát... elképesztő vagy El - felelt apám.
-Köszi - sütöttem le a szememet. - Mennyi az idő? - kérdeztem és az ajtó fölött lógó órára
Kilenc óra. Tökéletes! Éppen időben vagyunk!
Felkaptam az asztalról az új iPhone 5c telefonomat és el is indultunk.
Mikor beszálltunk akkor hívott Louis.
-Sziaa - vettem fel.
-Szia szerelmem, mikor indultok? - kérdezte Louis.
-Épp most ültünk be a kocsiba.  Miért? - kérdeztem vissza.
-Csak gondoltam, hogy ti úgy is csak hárman jöttök és akkor én minek menjek egyedül plusz egy kocsival, felvehetnél engem is... - Louis.
-Persze Drágám. Akkor teszek egy kis kitérőt és megyek oda is - mondtam.
-Jól van, köszi szívem. Gyere be a nagy házba, ha itt vagy. Csók, imádlak -és letette
Én a műszerfal tetejére tettem a mobilomat és beindítottam a kocsit.
-Teszünk egy kis kitérőt, mert összeszedjük Louis-t is - mondtam, amint a gázra léptem.
Nem volt egy nagy kitérő Louis otthona. Igazából röpke 5 perc alatt oda is értünk.
-Az igen - tátotta el apám és Danielle is a száját a a hatalmas luxusvilla láttán.
-Hehe... Na jó, én mindjárt jövök, be kell mennem Louis-ért - mondta, ahogy felkaptam a telefonomat.
-Ja, hogy te ilyen lazán közlekedsz itt? - kérdezte Dani.
-Persze - feleltem nemes egyszerűséggel.
Kiszálltam és éppen szembe jött az autóparkolásra felbérelt ember.
-Nem kell köszi, pár perc és jövök is, csak össze kell szednem Louis-t - intettem és mosolyogtam rá. majd öblös léptekkel a villa bejárata felé vette az irányt.
Kopogtam kettőt, majd Lottie nyitott ajtót.
-Szia El! - ölelt meg. - De szép vagy! - dicsérte meg a kinézetemet is.
-Szia Lottie! Köszönöm. Drága bátyádat merre találom? - kérdeztem.
-A fenti szobában. Még készül - mondta.
-Nem baj, megsürgetem picit - kuncogtam és elindultam felfelé.
-Te meg mit keresel itt? - pattant fel Louis anyukája.
-Nyugalom, csak Louisért jöttem, nincs kedvem a születésnapomon is magával szájkaratézni - ennyivel le is zártam, majd gyors léptekkel elindultam felfelé a fehér márványlépcsőn.
Louis szobájába benyitva egy tökéletes félmeztelen felsőtest fogadott.
Az ajkamba haraptam és a számba nyögtem. Ő ennek láttán és hallatán elmosolyodott, közelebb lépett, átkarolta a derekamat, lábával berúgta az ajtót és megcsókolt.
Ajka erősen tapadt az enyémhez és erőszakosan másik kezével összemarkolta a hajamat.
Tudta, hogy most egy kis vadságra vágyom. Mindig tudta, mit akarok!
Nyelve erősen tört be a számba, ami valamit elindított bennem, és ahogy éreztem benne is. Elhúzódtam tőle és kibontakoztam karjaiból.
-Inkább készülj! Ezt majd éjjel fojtatjuk - kacsintottam és a kezébe nyomtam az ágyon heverő frissen vasalt inget.
Louis gyorsan belebújt, pillanatok alatt összegombolta, felkapott egy zakót és indultunk.
-Gyere, mert apámék kint várnak a kocsiban - siettettem Louis lábát a lépcsőn lefelé trappolva.
-Louis, mikor jössz haza? - állt elénk hirtelen és rémisztően Louis anyja.
-Nem tudom anyu, lehet, hogy ma Eleanorral alszom - mosolygott és közben szorosan a hátam mögé állt és játékosan belepuszilt a nyakamba, mire felnevettem.
-Jobban örülnék neki, ha a ma itthon aludnál. Mostanában elég sokat vagy máshol. Itthon is kellene lenned egy picit...
-Nem érdekel, már 21 is elmúltam, szóval azt csinálok és oda megyek, ahová akarok. Nem szabsz meg nekem semmit. Most viszont lelépünk. Csáá! - intett Louis és elhagytuk a házat.
Nevetgélve mentünk a kocsimig.
-Vezetek én - Louis.
-Miért? - kérdeztem.
-Majd meglátod, csak engedj engem a volánhoz - mosolygott és beszállt.
-Csak ne vezess olyan őrülten, nehogy valaki rosszul legyen - sandítottam rá.
-Igenis főnökasszony! - jelképesen szalutált egyet és elindult.
Valóban elég óvatosan és emberi tempóban vezetett.
Kíváncsi voltam, miért akart mindenképpen ő vezetni. Nem elég, hogy ő akart vezetni, még előtte megkért, hogy szedjem össze... Talán tervez/terveznek valamit?...

Remélem, tetszett ez a rész!
Kérlek, ne haragudjatok, hogy ennyit késtem, de sok gondom volt ismét újabban, meg tudjátok a felvételi, és az sem tett túl jót, hogy megbuktam földrajzból félévkor... De remélem, hogy ezzel a jó hosszú és érdekes résszel sikerült benneteket kárpótolnom. :) 

Ezer puszi: xxSzikraa.♥*