*27.: Hirtelen rosszullét.~

Visszafelé Louis strapálta vadonatúj kocsim motorját.
Egyik keze végig a combomon pihent vezetés közben, vagy pedig a kezemet fogta.
-Louis, nagyon köszönöm még egyszer. Azt szeretném, hogy tudd, hogy soha nem szerettem még senkit ennyire - mondtam lesütött szemmel.
Louis lassan lefékezett, de tudtam, hogy még nem érkeztünk meg, így felnéztem rá.
-El, hálás vagyok, hogy szeretsz és, hogy szerethetlek. El sem tudod képzelni, hogy mennyire szerelmes vagyok beléd, és ez a nyaklánc pedig egy zálog arra, hogy a szerelmem örökké fog tartani - megérintette a kis medált. - Te pedig mindig emlékezz rám, ha rápillantasz erre a láncra. Mert, ha hiszed, ha nem senki másnak nem adtam volna oda - Louis.
-Nem kell nekem aranylánc ahhoz, hogy emlékezzek rád, hiszen... mindennél fontosabb vagy - néztem rá fel.
-Szeretlek - mondta komoly arccal és megcsókolt.
Ajkai csak megerősítették utóbbi kijelentését, mivel olyan puhán értek hozzám, mint még soha.
-Én is szeretlek - mosolyodtam el, mikor kicsit elhúzódott tőlem.
-Menjünk, a többiek már biztos, várnak - szólt halkan, mosolyogva.
Beindította a motort és rálépett a gázra. Ismét száguldottunk.
Valahogy, fogalmam sincs, hogy, hogyan, de eszembe jutott az előző este. A sok vér gondolatától felkavarodott a gyomros és erre még rátett az is, hogy Louis nagy sebességgel hirtelen kanyarodott be egy mellékutcába, amivel le akarta rövidíteni a hozzám vezető utat. Éreztem, hogy nem kell sok ahhoz, hogy kidobjam a taccsot.
-Louis állj meg! - szóltam rá.
-Mi a baj? - kérdezte.
-Állj meg kérlek! - emeltem fel picit a hangom. Louis azonnal lefékezett, én pedig kipattantam a kocsiból és pár lépés után feljött a gyomrom tartalma.
Térdeimen támaszkodva próbáltam megtartani remegő testemet. Szédültem és levegőt is alig kaptam. félig megemésztett gyomortartalmam gusztustalan ízét éreztem a számban, majd Louis kezét a derekamon.
Köhögve próbáltam visszanyerni eredeti állapotomat, de amint felegyenesedtem  gyomrom ismét megrebbent és megint egy apró adag hányadék tolult fel a torkomon.
Mikor úgy éreztem, kiürült a gyomrom, és nem fogok többet rókázni visszaálltam eredeti állásomba és lehunytam a szemem, hogy a szédülés is alább hagyjon. Louis végig nem engedte el a derekamat és kitartóan, megnyugtatóan simogatta.
-Mi a bajod Eleanor? Miért hánytál? - kérdezte aggodalmas arccal.
-Csak... csak eszembe juott tegnap este az a sok vér, amit láttam. E mellé még te is hirtelen kanyarodtál és felkavarodott a gyomrom - ráztam a fejemet.
-Egészen biztos? - kérdezett ismét.
Tudtam mire gondol. Miről akar megbizonyosodni. Azt akarta tudni, nem vagyok-e terhes.
-Igen. De, ha az majd megnyugtat, akkor, ha kell holnap csinálok egy terhességi tesztet és nem kell félned jó? - kérdeztem mosolyogva és megsimogattam a vállát.
-A fejembe látsz - mosolyodott le halványan. - De jó. Biztos akarok lenni, hogy nincs semmi baj - ölelt át.
-Hát még én! - nevettem picit. - Szerintem mehetünk. Már jobban vagyok - haraptam a számba.
Hazudtam. Hazudtam, mert még mindig szédültem. Szédültem és erősen émelyegtem. Kezdett egyre erősebb lenni bennem a gyanú, hogy talán mégis teherbe estem.
Elindultunk haza felé, mikor pedig megérkeztünk azonnal felmentem az emeleti mosdóba. Biztos, ami biztos ott volt egy doboz terhességi teszt.
Elolvastam az utasításokat és megcsináltam. 10 percet vártam, hogy kimutassa, mi az eredmény.
Mikor megláttam a végét  azonnal felhívtam az emeletre Louis-t.

Remélem, tetszett ez a rész! 
xxSzikraa.♥*