*15 : Louis. Az én Louisom.~

Egész nap csak ültem otthon. Vártam, Louis mikor hív.
Egy unalmas pillanatomban a telefonomban lévő naptárat kezdtem böngészni és észrevettem, hogy Július 14-e van. Ez azért jelentős, mert két nap múlva születésnapom van. Mindent elfelejtettem, mikor megszólalt a csengő. Letettem a telefonomat és mentem ajtót nyitni.
A szemeim kikerekedtek, mikor megláttam, ki áll az ajtóban.
Nem más volt, mint a platina szőke Barbibébi.
-Helló - köszöntem felvont szemöldökkel.
-Csá. Na figyelj! Louis nem a tiéd. Annyira látszik rajtatok, hogy csak megjátsszátok, hogy van valami köztetek! Nem értem minek ez az egész baromság - forgatta a rétegesen kikent szemeit.
-Te komolyan nem vagy normális! Ha nem tudod feldolgozni, hogy Louissal szeretjük egymást, akkor inkább ne üsd bele azt az agyon plasztikázott orrod olyanba, ami rohadtul nem a te dolgod! - mondtam és becsaptam az ajtót. Még egyet csöngetett, de én már nem vettem a fáradtságot kinyitni az ajtót.
Egy fél óra kihagyás után újra megszólalt a csengő. Ismét nem nyitottam ajtót. Ez ment 15 percen keresztül.
Megcsörrent a telefontom én meg felvettem.
-Szia Lou - szóltam bele.
-Szia drágám. Itt állok az ajtód előtt minimum negyed órája és elég hűvös van - Louis.
Erre nem szóltam semmit, csak letettem és felálltam ajtót nyitni.
-Bocsi, hogy nem nyitottam ajtót édes! - öleltem meg egyből.
-Valami baj volt? - kérdezte aggodalmasan.
-Dehogy volt. Csak kb egy órával ezelőtt ideállított Barbie és elkezdett engem olyan szövegekkel szédíteni, hogy látja, hogy mi megjátsszuk, hogy van köztünk valami és blaa, blaa, blaa - forgattam a szememet.
-És te mit mondtál? - faggatott, miközben egy előre lógó hajtincsemet a fülem mögé tűrte.
-Szép szóval elküldtem a picsába - feleltem nemes egyszerűséggel.
-Az én barátnőm - nevetett  és megölelt.
-Amúgy mi volt az amiért haza kellett menned? - kérdeztem mikor eszembe jutott.
-Csak a húgom reggel felhívott, hogy anyám lerészegedett és mindenkivel agresszív. Aztán mikor hazamentem leültem és beszéltem vele négyszemközt. Elmondta, hogy szinte bele van betegedve abba, hogy idézem; " Egy olyan csóró kurvát találtam, mint te". Erre elmondtam neki, hogy szeretlek és ha
elfogadja, ha nem, akkor is veled leszek, és ott hagytam - forgatta a szemét Louis.
-Annyira imádlak! - pusziltam meg. - Amúgy én is beszéltem anyámmal és elmondtam, hogy veled járok. Mikor meghallotta a Tomlinson nevet szerintem a vér is megállt benne, aztán meg kiakadt, hogy a társadalmi különbségek miatt nem vagy hozzá való. Én pedig kiosztottam és elmondtam neki, hogy ezek a bizonyos társadalmi különbségek egyáltalán nem számítanak, ha szeretjük egymást. Erre elkezdte, hogy én biztos csak a pénzed miatt szereltek. Én pedig megmondtam neki, hogy azt hittem annál jobba ismer, hogy ilyet feltételezzen rólam, majd letettem a telefont - meséltem el neki mindent.
-Az igen. Jó tudni, hogy a te anyád sem boldog a hír hallatán. Pedig nekem szent meggyőződésem volt, hogy anyám lesz a legboldogabb ember a földön, ha végre találok valakit, akit ennyire szeretek. De úgy látszik mégsem repes az örömtől - vonta fel a szemöldökét Louis és levetette magáta kanapéra, majd az ölébe húzott.
-Ismerős érzés. Én is ugyan ezt feltételeztem anyámról. Addig még örült is, amíg nem tudta meg a nevedet - kuncogtam.
-Szép - mondta Louis halál nyugodtan és átölelt.
Ölelkezve ültünk néhány percig és csöndben hallgattuk egymás szívének halk dobbanásait és apró lélegzet vételeit.
-Eleanor? - szólalt meg végül Louis, én pedig csillogó, figyelemmel teli szemekkel kérdően néztem fel rá. - Te vagy a legnagyobb ajándék az életemben. Mondhatnak bármit a szüleink engem nem érdekel. Téged akarlak - mondta közben végig a szemembe nézve.
-Én is - mosolyodtam el és megcsókoltam.
Soha nem éreztem még olyat, amit akkor. Mintha egy szikra pattant volna a testemben és tűzet gyújtott volna. Az a néhány mondat, ami elhagyta Louis száját még biztosabb tett abban, hogy ő az a férfi, akit soha, de soha nem akarok elengedni. Mellette akarom leélni a hátralévő életemet, legyen is az akármilyen hosszú. Oké, nem tervezek túlságosan előre, mert az elront mindent, de mégis... Ő Louis. Ez én Louisom. Most már az én Louisom. És szeretem.

Remélem tetszett ez a rövid rész! Ennél többet nem tudtam írni, ugyanis holnap megyek This Is Us-t nézni és annyira izgulok, hogy lehetetlen! :DD 

A kérésem: Írd le kommentárban maximum 3 mondatot, ami a legjobban tetszett ebben a részben! :)

Csóók: XxSzikraa.♥*