*16 : Egyke lány.~

Louisval egész délután és este hülyéskedtünk. Benne nem csak szerelemre, de legjobb barátra és vigaszra is találtam. Ez volt a legjobb az egészben. És, hogy itt van velem.
-Baby, szerintem mennem kell - áll fel Louis, mikor befejeztünk egy filmet.
-Miért nem maradsz ma is itt? - kérdeztem átölelve a derekánál.
-Nem lehet. Kb 2-3 napja itt vagyok és itt is alszom. Most már szerintem hazamegy, otthon töltök pár éjszakát aztán visszajövök - puszilt bele a hajamba.
-Na jó. Elengedlek. Ééés szerintem ma megbeszélek valami programot holnapra Perrie-vel. Kell már egy csajos nap - mosolyogtam.
-Okés. Akkor lelépek. Szeretlek - csókolt meg röviden és elment.
Én, miután becsuktam az ajtót nagyot sóhajtottam és a nappaliba érve lehuppantam a kanapéra. Oda, ahol Louis ült. Az anyag eléggé átvette az ő illatát, ami kicsit elkábított, de nagyszerű élmény volt.
Felkaptam a mobilomat és előkerestem Perrie számát. Egy érintéssel elindítottam a hívást és két csöngés után Perrie fel is vette és vidám hangon köszöntött.
-Szia El!
-Szia Pezz! Mizujs? - kérdeztem.
-Semmi különös. Unatkozom és a bátyám nem hagy békén. A hülye zenéje, amit a szomszéd szobában ordíttat már az agyamra megy! - felelt ingerülten.
-De jó, hogy nincs testvérem és egyedül lakom - kuncogtam.
-Mááááázlista - húzta el az "á"-betűt.
-Holnap nincs kedved valami csajos programhoz? - tértem a lényegre.
-Dehogynem! Zayn pont most mondta le, hogy elmegyünk valahová, mert bébicsőszködnie kell a húgaival, szóval szabad vagyok - Perrie.
-Akkor... hol találkozzunk és mikor?
-Odamegyek hozzád olyan reggel 10-re. Az jó? - kérdezett vissza.
-Nekem tökéletes.
-Akkor, holnap. De most leteszem és átmegyek bátyámhoz. Valamivel szétütöm azokat a cseszett nagy hangfalakat...
-Azért magadra vigyázz - nevettem.
-Fogok, nyugi. Szia, puszi - és letette.
Mikor a kijelzőn újra a telefonom főmenüje volt látható, az órára pillantottam, ami este 10-et mutatott.
Az idő tudatában nagyot ásítottam egy nagyot és felballagtam a szobámba. Mielőtt magamra húztam a takarót beállítottam az ébresztőmet reggel 8-ra, feltettem a mobilomat tölteni, majd az éjjeli szekrényemen álló kis lámpát is lekapcsoltam és teljes sötétségben, csendben és nyugalomban aludtam el. Végre nyugalom.

*Másnap reggel 8*

Nagyot nyújtózva álltam fel az ágyból. Kikapcsoltam a hangosan pittyegő ébresztőt és miután megdörzsöltem a szemeimet elindultam a fürdő felé. Elvégeztem a szokásos reggel teendőimet és lementem reggelizni.
Mire mindennel végeztem Megjött Perrie is.
-Szia csajszi! - köszönt és megölelt.
-Hellóka! - adtam neki egy puszit. - Kitaláltál valami programot?
-Igen! Arra gondoltam, elmehetnénk edző terembe. csak egy kicsit... formába hozni magunkat - kacsintott.
-Oké. Összerakok valami olyan cuccot, amiben el leszek ott - mondtam és felrohantam az emeletre. Egy sporttáskába tettem be mindenemet és  letrappoltam az emeletről.
-Oké, készen állok - mondtam és belebújtam a cipőmbe.
-Akkor, indulás - mosolygott Perrie és elindultunk az edzőterembe.

Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon röstellem, hogy ilyen sokat késtem, de már az első héten is halálra hajtottak bennünket. Már lassan kezdek belehülyülni ebbe a tempóba, amit a sulim diktál. Igyekszem mindenre odafigyelni és nektek is írni, de nem mindig jön össze.

Tudjátok, így 8-ban nincs fontosabb a tanulásnál a felvételik miatt. 

Szóval, igyekszem hozni a következő részt! 

Az ehhez a részhez tartozó kérdésem pedig: Hol találtál rá erre a blogra és mikor? 

Pussz-pussz : xxSzikraa.♥*