*29.: Nem jól sikerült meglepetésbuli.~

"Kíváncsi voltam, miért akart mindenképpen ő vezetni. Nem elég, hogy ő akart vezetni, még előtte megkért, hogy szedjem össze... Talán tervez/terveznek valamit?..."

Csak csöndben ültem az úton. Vártam valamit. Talán, hogy Louis mondjon valamit arról, mit is akar.
Mikor egy piros lámpánál álltunk Louis egyik keze a combomra siklott. Az ablakról Louisra néztem, aki fél szemmel, mosolyogva engem figyelt. Visszamosolyogtam rá és kezemet kezére tettem.
Mikor a lámpa zöldre váltott kezét elvette a combomról.
Louis gondolt egyet és elindította a rádiót. Éppen Katy Perry "Roar"-ja kezdődött, amit én nyomtam fel igen hangosra.
Louis egyre gyorsabban száguldott, de még sem volt annyira vad a vezetése, mint máskor.
Egyszer csak Louis hátraadott Daninak egy kendőt.
-Danielle, bekötnéd a szemét? - kérdezte.
-Oh, persze Louis - és elvette a kendőt, majd elkezdte bekötni a szememet.
Mikor megállt a kocsi mindenki kiszállt, csak én nem, mivel bekötött szemmel semmit nem tudtam magammal kezdeni.
Egyszer csak Louis kinyitotta az én felemen lévő ajtót, megfogta a kezemet és óvatosan kiszálltam. Louis becsukta mögöttem a kocsi ajtaját, majd húzni kezdett maga után.
Bizonytalan lépésekkel követtem. Kezdett picit frusztrálni, hogy nem látok semmit...
Beértünk egy a nyári levegőhöz képest elég hűvös helyre. Csönd volt. Hatalmas csönd.
Louis mögém állt és levette rólam a kendőt. Egy hatalmas csapat egy hangos "Boldog Születésnapot!" kiáltás zengett a helyiségben. Mosolyogtam. Örültem, mert tudtam, hogy nem kis erőt és időt feccöltek a barátaim ebbe.
-Köszönöm - nevettem.
Szépen lassan mindenki elkezdett szórakozni, belém azonban belém csapott a súlyos felismerés.  Ahogy támolyogtam a sok ember között kezdtem rosszul érezni magam, ugyanis észrevettem, hogy alig ismerek valakit. Csak az én "csapatomat" ismerem.
Egy idő után annyira rossz érzésem volt, hogy megkerestem a mosdót és egyenesen oda mentem. Amint beértem sírva fakadtam. Persze, örültem, hogy egy ilyen bulit rendeztek nekem, de senkinek nem jó olyan közösségben ünnepelni a születésnapját, ahol körülbelül 60 emberből mindössze11-et ismer.
Idióta módjára törölgettem a szememet, mikor belépett Perrie.
-Eleanor? Miért sírsz? - képedt el.
-Semmi Pezz, igazán semmiség - ráztam a fejemet.
-A semmi miatt nem szokott az ember így sírni - állt elém.
-Csak annyi, hogy... Tudod, nagyon örülök ennek a bulinak, de... alig ismerek valakit. És nem... mármint... mármint nagyon rossz rengeteg olyan emberrel ünnepelni a születésnapomat, akiknek még a nevét sem tudom - szipogtam.
-Így utána belegondolva igazad van... Nem gondolkoztunk. Csak tudod, azt szerettük volna, hogy minél többen legyünk, és igazából Louis mondta, hogy hívjunk meg ennyi embert, a többség maradt volna a szűk baráti társaságnál - Perrie.
-Louis! - mondtam a nevét, mintegy szitkozódást.- Nagyon jól tudja, hogy nem szeretek egyszerre ennyi idegen között lenni - még pár könnycsepp szökött ki a szememből.
-Ezt vele boxold le. Most gyere, menjünk ki! - törölte le elmosódott sminkemet.
-Nem, én... én haza akarok menni. Ne haragudj, de én így nem tudom jól érezni magam, hogy ennyi ember miattam jött ide, de egyrészt semmit nem foglalkoznak velem, másrészt meg nem is ismernek - ellenkeztem. - Majd beszélünk Perrie - intettem és elhagytam a mosdót.
Elkezdtem Louist megkeresni, mert nála volt a kocsim kulcsa. Mikor megtaláltam odamentem hozzá.
-Ideadod a kocsim kulcsát? - kérdeztem.
-Miért? - kérdezett vissza csodálkozva.
-Haza akarok menni. Kérlek add ide! - nyújtottam felé a tenyeremet.
-De... de mégis miért akarsz hazamenni? Ez a te bulid - kerekedtek el a szemei.
-Az én bulim, ahol szinte senkit nem ismerek! Louis, add ide azt a kibaszott kulcsot! - emeltem fel a hangom.
-Menjünk ki! - fogta meg a kezemet Louis.
Kifelé húzott maga után, majd mikor kiértünk a hangzavarból megálltunk.
-Most mi van? Szerveztem neked egy bulit, ez akkora baj? - kérdezett.
-Nem, Louis, nem baj, de ebből a rengeteg emberből senkit nem ismerek, egyedül csak titeket. Nem akarom a születésnapomat idegenekkel körbevéve tölteni - mondtam idegesen.
-De mindenki miattad van itt - legyintett kezével a bejárat felé.
-Igen, de senki nem ismer Louis! Eljöttek, mert tudják, hogy ahol te, vagy ti ott vagytok, az tuti, nagy buli, de semmi másért. Engem meg együttesen felköszöntöttek, mert a barátnőd vagyok. Ennyi az egész - forgattam a szememet. - A barátaink nagy része, Perrie elmondása szerint arra szavazott, hogy szűk baráti körben tartsuk meg. Látod, még ők is jobban ismernek engem, mint te - mondtam idegesen, szinte kiabáltam.
-Eleanor... - nem tudott ennél többet mondani, mert rákiabáltam.
-Add már ide azt a kurva kulcsot basszameg! - teli torokból ordítottam rá.
Louis nem szólt semmit, csak előhúzta a kulcsot a farzsebéből, én pedig elvettem tőle, bepattantam a kocsiba és elindultam.

Remélem, tetszett mindenkinek! :) 

A következő rész elég hamar várható, ugyanis most ötletek ezrei kavarognak a fejemben, tehát valamelyest könnyebben meg fogom írni, mint az eddigi részek néhányát. 

Igyekszem a kövivel! :3 

Puszi: xxSzikraa.♥*