*21.: "-Ezek az ősemberek a mindeneim!"~

-El, nem akarlak megsérteni és ne vedd magadra, de anyád egy paraszt - mondta nyugodtan, bár picit felháborodva Jesy.
-Tudom. Nekem ne ecseteld, hidd el, én tudom a legjobban - sóhajtottam.
-Hogy mondhat ilyet?! - képedt el Perrie.
-Ellenséges mindenkivel, úgy. Most éppen azért ellenséges, mert azt hiszi, Louis nem akar tőlem többet pár hétnél és néhány jó dugásnál. Elmebeteg nő - forgattam a szememet. - Apám és Danielle hol vannak? - kérdeztem, mikor eszembe jutott.
-Elvitték anyádat valami szállodába, miután minket is lehordott mindennek és undorító dolgokat vágott a fejünkhöz - felelt Niall, aki az ajtófélfának támaszkodva állt. 
-He?! Mit mondott?! - kerekedtek ki a szemeim.
-Olyasmiket, hogy mi csak tönkreteszünk téged, meg nem mi vagyunk  megfelelő társaság neked. Meg tett hozzá olyan jelzőket, mint idióták, barmok, vadállatok, balf*szok, kutyák, ééés még sorolhatnám... - Zayn. - Harry pedig, amilyen indulatos ráordított anyádra, kiosztotta, hogy fogalma sincs arról, hogy mi a jó neked, és hogy miért szól bele egyáltalán?
-Lehet, hogy a kelleténél picit hangosabban beszéltem vele, mert apád közelebb állt hozzám - Hazz.
-Nem baj. Kellett valaki, aki helyreteszi. Még akkor is, ha ez a valaki egy a lányával egyidős fiú - vontam vállat.
Ekkor megcsörrent a telefonomat én pedig szint azonnal kihalásztam a farzsebemből. Vetettem egy pillantást a képernyőre, megforgattam a szemem és felvettem.
-Mi van? Mit akarsz? - szóltam bele egyből gorombán.
-Csak közölni, hogy a barátaid jó nagy része egy rakás ősember, akik nem tudják, hogy kell viselkedni egy felnőttel. Neveld meg őket! - anyám.
-Most fejezd be! A barátaimról beszélsz. És közlöm veled, hogy ezek az ősemberek a mindeneim. Nem kellett volna idejönnöd. Doncaster az a város, ahol a saját életemet élem és mostantól te nem tartozol bele. Jobb, ha hazamész. Egyedül, mert apámra még kíváncsi vagyok. És ne merd többet sértegetni a barátaimat, mert annak nem lesz jó vége. Szia - és letettem.
Azonnal hívtam egy másik számot, ami Danielle-é volt.
-Szia Dani, nem jöttök vissza apuval? - kérdeztem rögtön, amint megszakadt az éles csöngés.
-De, már úton vagyunk édesem - felelt. - Anyádat kitettük egy szállodában. Azért ez tényleg elég gonosz húzás volt tőle - Dani.
-Tudom, de nem számít. Többet nem akarom látni. És azt akarom, hogy minél előbb tűnjön el Doncasterből - jelentettem ki magabiztosan.
-Na jó, nyugodj meg. nemsokára ott vagyunk és nem szeretnénk feszültséget. Puszi - és letette.
Hát jól van. - gondoltam és visszacsúsztattam a zsebembe a telefont.

Sziasztok! Bocsánat, hogy ez a rész ilyen rövidke lett, de nem tudtam ennél többet írni. Nem volt ötletem. 

Azért remélem tetszett!
Ja, és köszönöm az örök és legelső PlaceTimer-emnek, hogy mellettem van! (Szerintem Tudja az a lány, akire gondolok!♥)

Komizzatok légyszi!

xxSzikraa.♥*