*22.: Mégsem olyan jó este..~

Danielle és apám érkezése óta Elég jól megvagyunk.
Ahogy látom, apámnak semmi baja sincs a barátaimmal és a párommal sem, ami nagy örömmel tölt el, hiszen mindig is apám véleménye számított nekem a legjobban.
-Háát én éhes vagyok - nyúlt el Danielle a fotelban, ahol eddig is helyet foglalt.
-Én is, én is!! - helyeselt Niall felcsillant szemekkel.
-Őő, az a helyzet, hogy én mag nem igazán álltam neki főzőcskézni, de, ha gondoljátok, akkor elmehetünk valahová vacsorázni - gondolkodtam hangosan.
-Én benne vagyok! - pattant fel Danielle.
Végül mindenki beleegyezett az ötletembe és elkezdtem készülni, hogy mégse úgy menjek el, mint egy csöves.
Felkötöttem a hajamat, kihúztam a szememet, átöltöztem és már készen is voltam.
-Ok, mehetünk! - ugrottam le a lépcső utolsó két fokáról, egyenesen Louis karjaiba.
Elindultunk, mindenki azzal a kocsival, amivel jött, kivéve engem és még párat, ugyanis én Louis mellett ültem a BMW-ben, hátul Apám, Danielle és Liam.
Louis végig a kezemet fogta egyik kezével, de néha az a keze combomra vándorolt. Ilyenkor általában éreztem a hátamon apám szúrós tekintetét. Hiába fogadja el Louist, azért az még neki is sok, hogy ezt lássa. Érthető.
Mikor megérkeztünk egy ismerős étteremhez, kiszálltunk és én Louis kezét fogva álltam.
Ahogy elnéztem Liam és Danielle már meglehetősen összemelegedtek és egészen jól érezték magukat együtt, aminek örültem, hiszen Danielle-nek egy régebbi sokkoló esemény óta nem volt barátja.
-Mindenki megvan? - kérdeztem körbenézve, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy igen elindultunk befelé.
Már bent ültünk az asztalnál és válogattuk, mit rendelünk. Remek hangulat volt a társaságban és mindenki hihetetlenül jól érezte magát.
-El, nem is meséltem még neked, hogy betalált engem, vagyis minket az a Barbie picsa... - Jesy.
-Pff... Igen? És mit akart? - kérdeztem szánalmas hangnemben.
-Csak azt akarta, hogy a barátai legyünk - forgatta a szemét vékony hangon Jade.
-Úr Isten. Szerintem elbújhat - kacagtam fel halványan és újra az étlapot kezdtem vizslatni.
Kijött egy feltűnően csinos, szőke pincérnő, aki kacéran mosolygott az összes fiúra, aki tetszett neki a csapatunkból.
Én az aztal fölött kulcsoltam össze a kezeinket Louisval, Perrie pedig ugyan ezt tette Zaynnel. Pezzel egymásra mosolyogtunk, majd megforgattuk a szemeinket.
-Mit hozhatok? - kérdezte izgatott mosollyal az arcán.
Harry persze egyből végig mérte a pincérnőt, de mikor jobban megnézte és leesett neki, hogy az valójában elég öreg el is kapta róla a tekintetét.
Mi leadtuk a rendeléseket és víg beszélgetéseket kezdve foglaltuk el magunkat.
Körülbelül 20-30 perc telt el, mire kihozták az összes rendelt kaját, ami Niall esetében egy kisebb terülj-terülj asztalkám volt.
Teljesen hibátlan este volt, szerintem mindenkinek......
Egészen addig a tragikus pillanatig, amikor hirtelen az egész boldog és gondtalan este darabokra hullott és pánik vette át a helyét.


Nos, remélem kellően felspanoltam a fantáziátokat ezzel a résszel! 
Véleményeket kérnék!
 xxSzikraa.♥*