*24.: Félelem és teljes pánik. /2. Rész/~

Sokkot kapva zokogásban törtem ki, a karjaimban szorongatva a kisfiút, aki szintén sírt, csak ő sokkal hangosabban.
-Na, így jár az, aki azt teszi, amit nem kellene - nevetett az egyik.
Erre senki meg sem szólalt, mindenki meghúzta magát.
A sok vér, ami a földön gomolygott teljesen elémelyített. Behunytam a szememet, de még úgy is egyre jobban szédültem. Mélyeket lélegeztem és próbáltam leállítani testem heves reakcióját a vér láttára.
Louis vállának döntöttem a fejemet és beleszagoltam felsőjébe, ami enyhítette a rosszullétemet.
Felemeltem a fejemet, és igyekeztem nem visszanézni a kisfiú anyjának véres holttestére. 
Ekkor felállt egy magas, délceg kiállású férfi, akinek szeme vörös volt a sírástól.
Mindegy fegyver rászegeződött, ő viszont égnek tartott kézzel állt.
-Csak a fiamat szeretném - mondta halkan.
Örültem, hogy van édesapja a kicsinek a karomban. Felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől.
-Menj! - biccentett felénk a férfinak az egyik fegyveres, a pasas pedig nagy léptekkel elindult felém.
Én felálltam és átadtam neki a fiúcskát.
-Nagyon köszönöm! - mosolygott rám halványan és visszament oda, ahol eddig volt.
Leültem vissza a hideg padlóra és kifújtam a levegőt. Nem hiszem el, hogy még senki nem értesítette a rendőröket.
A könnyek megint némán záporozni kezdtek a szememből és a félelem még jobban eluralkodott a testemben, ahogy láttam ellépkedni magam mellett egy ember lábait, aki néhány perccel ezelőtt egy édesanyát ölt meg.
Louis kezét szorítottam, homlokomat vállának támasztottam. Remegtem. Az akaratlan reakció teljesen átjárta a testemet és egyre erőteljesebben terjedt szét minden egyes porcikámban.
Danielle mellém húzódott és nyugtatóan átölelt, bár ő is körülbelül olyan állapotban volt, mint én.
-Kezeket a levegőbe! - hallottam meg egy fülemnek teljesen ismeretlen hangot. És több gyors léptet.
Ez után hangos sorozatlövéseket, tűzharcot.
Tudtam, hogy az előbb gondolataimban megemlített rendőrség tette a dolgát.
-Mindenki lassan jöjjön elő! - erre a felszólításra minden jelen lévő ember lassan, óvakodva felállt. - Mindannyian egyben vannak? - kérdezte egy rendőr.
-Egy nőt lelőttek! - mondta egy rémült arcú hölgy.
-Értem. Felszólítom önöket, hogy hagyják el az éttermet! Először a nők, utánuk a férfiak - beszélt sokkal hangosabban, hogy mindenki jól hallja és a bejárat felé mutatott.
Mi nők azonnal kifelé indultunk. Mindenki megvárta a párját, majd a legtöbben elindultak hazafelé.
Mikor már teljesen kiürült minden, csak a rendőrök voltak, mi még mindig kint vártunk. Egyedül Zayn és Louis nem jött még ki.
Visszalépkedtem a bejárathoz, ahol egy nagydarab ember megállított.
-A párom és a haverja bent vannak még. Csak értük megyek be - mondtam halkan, majd mikor felfogta beengedett.
Megláttam, hogy Louis és Zayn a rendőrrel beszélgetnek.
-Jó estét - lépetem oda Louis mellé.
-Jó estét - köszönt a rendőr. - Akkor uraim elmondtak mindent? - kérdezte.
-Igen - felelték egyszerre.
-Akkor viszont látásra! - emelte meg a kalapját a rendőr, mi pedig távoztunk.
Hazáig mindenki néma volt. Senkinek nem volt egyszerű ezt mind feldolgozni.
Előre láttam, hogy most jó sok és még annál is több álmatlan éjszaka vár rám...

Sziasztook! Remélem, tetszett ez a rész!
Ezen a blogomon is felhívom mindenki figyelmét, hogy legyen szíves nyomni egy like gombot erre a facebook oldalra: https://www.facebook.com/Szikraa.Official
Köszönök mindent!
xxSzikraa.♥*