*11 : Vágjunk bele!~

Ez a rész jóval hosszabb lett, mint általában, de jó olvasást! :D 

xxSzikraa.♥*

"-Erre csak annyit tudok mondani, hogy... hogy 10 perc és ott vagyok - sóhajtott Louis, majd a válaszomat meg sem várva letette a telefont...."

Én csak zavarodottan néztem magam elé, majd visszafordultam az eddigi elfoglaltságomhoz.
Nem is figyeltem az időt. Már csak arra lettem figyelmes, hogy csapódik a bejárati ajtó. Reagálni sem volt időm, megjelent Louis a konyha ajtajában.
Egy pillanatig csak szótlanul állt, majd elém lépett és egyetlen másodperc alatt a karjaiba zárt. Viszonoztam ölelését. Mélyen beszívtam az illatát, ami olyan kábítóan jó volt, hogy alig tudtam megállni tőle a lábamon.
-Eleanor? - suttogott.
-Hmm?
-Szeretlek - súgta halkan a fülembe.
Erre igazán nem tudtam mit mondani. Ha azt mondtam volna, én is, akkor könnyűvérűnek tűntem volna. Csak erősebben öleltem magamhoz, ezzel még hosszabbá téve a pillanatot...

*Két nap múlva*

Louis és köztem minden rendben van. A minden rendben alatt azt értem, hogy együtt vagyunk. Furcsa az élet. Azzal hoz össze, akiről abszolút nem gondoltad volna, hogy valaha együtt leszel.
Ma elvileg megint bulizni megyünk a csapattal. Szinte biztos, hogy ebből ünneplés lesz, amint megtudják, hogy mi van köztem és Louis közt.
Nem, még nem beszéltünk erről senkinek. Megállapodtunk Louissal, hogy majd csak akkor mondjuk el nekik, mikor együtt lesz a csapat. Csapat alatt a mi kicsi... "kicsi" baráti körünket értjük.
Perrie, Jesy, Jade, Leigh-Anne, Liam, Niall, Zayn és Harry. És Liam barátnője Sophia.
Szóval mára egy kis bulizás volt megbeszélve. Elterveztük, hogy a DownBay-be megyünk. Ez itt Doncasterben a legszínvonalasabb és legmenőbb szórakozóhely, ahová csak olyan embereket engednek be, akik nem igénytelen parasztok.
Már 7 óra, Perrie pedig 10-re jön értem.
Úgy gondoltam akkor lesz a legjobb, ha nem zuhanyzok, hanem beáztatom magam egy jó nagy kád vízbe.
Így is tettem, de mire észbe kaptam 9 óra volt.
Kipattantam a kádból és a szobám felé kezdtem rohanni egy szál törölközőbe. Sikeresen elvágódtam és hangosat csapódtam a padlón, mikor egy hirtelen lépéssel igyekeztem a szobámba, természetesen vizes lábbal.
Szinte villám sebességgel rendeztem el magamon mindent. Egyedül a ruhával voltam bajban.
Negyed órámba telt, mire kiválogattam a cipőt, a ruhát, az ékszereket, stb, de végül csak össze szedtem mindent.
Éppen a hajam egyik felét sikerült rendesen begöndörítenem, mikor Perrie megérkezett.
-Hé, El, indulhatunk? - lépett be a szobámba. Káprázatosan nézett ki.
-Nem igazán vagyok készen. A hajbesütés mindig ki fog rajtam és későn kaptam észbe, hogy készülnöm kéne - fújtattam idegesen.
-Add ide azt a hajsütőt te szerencsecsomag! -  kapta ki a kezemből, majd ő folytatta a hajam besütését.
Meg kell mondanom, hogy elég tapasztalt. Igaz, őt szinte soha nem látni egyenes hajjal, mert mindig besüti.
Kb 10 perc alatt megcsinálta a frizurámat.
-Huuh, Pezz, köszi! Akkor szerintem készen vagyok - dobbantottam egyet a lábammal és elindultunk kifelé a házból.
Bezártam magam után és ezúttal Perrie kocsiján mentünk.
-Tudsz vezetni? - kérdezte megállva Perrie.
-Tudok - vágtam rá.
-Akkor tied a pálya - dobta oda nekem a slusszkulcsot, amit én automatikusan elkaptam. - Amúgy Leigh-Anne, Harry, és Liam bent várnak a kocsiban.
Pislogtam párat, majd mikor észhez tértem beültem a volán mögé.
Perrienek pont olyan kocsija volt, mint Charlotte barátnőmnek még Machesterben.

Egy új gyártmányú Range Rover. Mindig is imádtam ilyeneket vezetni.
-Vágjunk bele! - kacsintottam Perrie-re, majd miután levettem a topogóimat beindítottam a kocsit.
A cipőmet azért volt fontos levenni, mert nem lett volna egyszerű akkora magassarkúban vezetni. Így inkább odaadtam Perrienek, aki vigyázott rá.
-Én vezetek, te navigálj! Tudod, hogy fogalmam sincs, mi merre van - mosolyogtam.
-Jójó - bólintott Perrie, én pedig a gázra léptem.
-Már most halál érzetem van - motyogott halkan Harry a középső ülésről.
-Ajj, fogd be! - nevettem és a visszapillantó tükrön keresztül rá néztem.  
Perrie mindig érthető utasításokat adott. A DownBay nem volt olyan messze, mint gondoltam.
Mikor mi megérkeztünk Louis BMW-je már a parkolóban állt. Izgultam, hisz fogalmam sem volt, hogy hogyan akarja közölni a többiekkel, de azért leparkoltam Louis kocsija mögött.
Gondolom látta Perrie kocsiját, így ő és a többiek, akik vele voltak is kiszálltak. 
-Te vezettél? - nézett rám Zayn. - Mindenki él? - kérdezte az utasaimtól.
-Fúú! Ez ma már a második velem kapcsolatos vezetős poén. Pedig még csak nem is vagyok szőke... - forgattam a szemem, majd Louis mellé álltam.
Louis átkarolta a derekamat és megcsókolt. Mindenki látta, majd mikor Louissal befejeztük és szembe néztünk a barátainkkal mindenki tágra nyílt szemekkel nézett.
-Ti most...? - mutatott ránk Liam, de mindenkinek ez a kérdés volt leolvasható az arcáról.
-Igen - mosolygott boldogan Louis.
-Juuuuuj!!! Nos, ez esetben ma ünneplés lesz - ugrándozott Jade, és mindenki elindult a szórakozóhel bejárata felé.
Észrevettem, hogy Perrie elég komor lett, mióta kiderült, hogy Louissal vagyok.
Mikor már javában buliztunk és Perrie meg csak ült odamentem hozzá.
-Mi a baj Perrie? - kérdeztem és próbáltam túlordítani a hangos zene ricsaját.
-Erre igazán rájöhetnél Eleanor - válaszolt és beleivott a vodkájába.
-De hiába, nem tudok rájönni! Kérlek mondd el, mielőtt rosszra gondolok! - könyörögtem neki összehúzott szemöldökkel.
-Azt hittem, hogy nekem mindent elmondasz! Azt hittem, hogy igazat mondtál akkor, amikor négy napja azt találtad nekem mondani, hogy bennem bízol itt a legjobban és nincs olyan dolog, amit ne osztanál meg velem! De úgy látszik, rohadt nagy hülyeség volt neked hinnem - kiabálta és a pohárral a kezében elment.
Nekem eszembe jutott, hogy mi a baja. Nem mondtam el neki, hogy együtt vagyok Louissal. De... igazán megérthetné, hogy meglepetésnek szántuk.
Akkor is igaza van. Megígértem neki, hogy bármi történjék is, mindent el fogok neki mondani az életem minden egyes apró pontjáról. Iszonyatosan gusztustalan húzás volt ez tőlem.
Éppen a bárszéken, a fejemet fogva ültem és a sírás határán voltam, mikor megérezem két kezet a derekamon, majd Lous hangját hallottam meg a fülemben.
-Baby, nem jössz táncolni? - kérdezte szexi hangon.
-Louis... sajnálom, de most nem megy. Meg kell keresnem Pezz-t - mondtam és elindultam, otthagyva Louist.
Tudtam hol kell keresnem Perriet. Ő is nőből van, szóval egyértelműen a női mosdó a célpont.
Mikor beléptem senki nem volt bent.
-Perrie! Sajnálom, kérlek beszéljük meg! - tudtam, hogy itt van bent.
Ekkor szomorú arccal előlépett az egyik ajtó mögül.
-Nagyot csalódtam benned Eleanor - szipogott. Sírt. Látszott rajta, hogy sírt.
-Perrie! Istenem, Perrie, Perrie, Perrie! - motyogtam és megöleltem. -Ne haragudj rám! Azért nem mondtam el, mert Louissal megbeszéltük, hogy csak ma közöljük mindenkivel. Amolyan... Meglepetés akart lenni. Tudom, el kellett volna mondanom, de tényleg... Sajnálom - a kis monológom után Perrie elnevette magát.
-Nem haragszom. Most már minden világos. Én kérek bocsánatot, hogy így besértődtem - ölelt még jobban magához.
-Imádlak, te bolond nő - adtam egy puszit a vállára.
-Én is - válaszolt. - Akkor menjünk ki és ünnepeljük meg, hogy együtt vagytok. Ideje volt már, hogy Louis találjon valakit, akivel mi is jól érezzük magunkat és nem ribanc - kuncogott.
-Remélem semelyikünk nem bánja majd ezt meg - mosolyogtam és kimentünk. Csatlakoztunk a bandánkhoz és együtt élveztük az éjszakát és a hangos zene dübörgését...

Remélem, senki nem bánta, hogy ilyen hosszú lett és remélem, mindenkinek tetszett!
Kommentbe a következő kérdésre kérnék egy választ: Mi volt a kedvenc részed ebben a fejezetben?  
Igyekszem a kövivel!
Big Hug: xxSzikraa.♥*