*12 : Forró pillnanatok.~

Nagyon jól éreztük magunkat. Úgy a buli felénél Zayn és Perrie eltűnt, majd újra megjelentek, de ezúttal Zaynnél egy nagy üveg Crystal pezsgő volt, Perrienél pedig egy tálca poharakkal.
-Ha már ünnepelünk, akkor adjuk meg a módját! - kiáltott Zayn és egy mozdulattal leszedte a pezsgő kupakját, ami hatalmasat pukkant.
Mindenkinek kitöltött egy pohár pezsgőt.
-Elre és Louisra! - emelte a magasba a poharát Niall.
-Bizony! - mindenki.
Én csak nevettem, koccintottam velük, majd megittam a pezsgőt.
Nem tudtam, hogyan megyünk haza. Talán Liam lesz a "sofőr", mivel ő nem ihat olyan sokat. Sőt, talán egész este csak a pezsgő volt az egyetlen alkohol, amit ivott...

*Reggel*

Arra keltem, hogy Louis megfordul mellettem, magához húz és úgy alszik tovább.  A fülem mellett hallottam, ahogy lélegzik.
Keze, ami eddig a hasamnál karolt át lejjebb csúszott és a combomat kezdte el simogatni. Az ajkamba haraptam, ugyanis érintése olyan érzést szabadított fel bennem, mint még soha senki.
Visszafogtam egy sóhajt.
-Fent vagy? - kérdezte Louis hirtelen. Annyira megijesztett, hogy össze rezzentem.
-Igen. Látom te is - fordultam felé.
-Ja - halkult el a hangja, majd megcsókolt.
Keze felfedező útra indult a testemen, amit csak az alsónemű fedett. Egy ujját beleakasztotta a bugyim szélébe és megpróbálta lehúzni azt rólam, de elkaptam a csuklóját és megállítottam.
-Louis... - nyögtem a nevét a szájába. - Ezt... nem most kéne - sóhajtottam.
-Miért? - kérdezett vissza és kezét kiszabadította az enyémből egy a derekamat simogatta.
-Mert a te szobádban vagyunk - néztem körbe. - És ez még nem is lenne gond, ha nem tudnám, hogy valószínűleg bármelyik percben beronthat anyád, aki utál engem - kuncogtam, majd miután adtam még egy puszit a szájára felültem. Megláttam egy Louistól származó pólót a földön és azt vettem fel.
-Gyere csak ide! - rántott vissza a csuklómnál fogva Louis, mikor fel akartam állni.
Fekvő helyzetben végeztem mellette, majd mire észbe kaptam már rajta ültem és úgy smároltunk. Louis keze a fenekemre csúszott és ott pihent.
-Ez meg mi?!?! - hallottam meg Louis anyjának hangját.
Ijedten fordultam le Louisról és magamra húztam a takarót, hogy Johanna ne lássa az arcomat.
-Anyu miért nem tudsz kopogni basszameg? - Louis.
-Ki van a takaró alatt? - vonta kérdőre Johanna Louist.
-Nem ismered - vágta rá Louis.
-Nem vagyok hülye fiam - Johanna.
-Semmi közöd ahhoz, hogy kit hozok haza! - támadt neki szavakkal Louis az anyjának.
-Amíg az én telkemen laksz, addig igenis van hozzá közöm. Szóval, milyen kis ribanc van a takaró alatt? - kérdezte ismét.
A szívem egyre gyorsabban vert, és szinte fohászkodtam istenhez, hogy ne rántsa le rólam a takarót.
-Jól van Louis, ha te nem mondod el, akkor majd kiderítem én - hallottam, amint felém lépked, aztán eltűnt rólam a takaró és Johanna megvető pillantásával találtam szembe magam. - Mit keresel itt? - morogta.
-Johanna, én... - nem tudtam megszólalni.
-Azt hittem fiam, több eszed van annál, minthogy leállj ezzel lánnyal - emelte a tekintetét a fiára.
-Ha érdekel, én szeretem ezt a lányt. Jobban, mint te valaha szeretni tudnál bárkit. A gyerekeidet is beleértve. Te nem tudod, milyen a szerelem. apámhoz is csak a pénzéért mentél hozzá. Én viszont nem fogom ugyan azt a hibát elkövetni, mint apám és nem leszek egy olyan nővel, aki nem is engem szeret, hanem a pénzemet - mondta Louis normál hangerővel, de idegesen.
-Na és honnan veszed, hogy ő nem csak a pénzedért szeret? Hiszen azt mond, amit akar. Hazudhat is - Johanna.
Ekkor felálltam és Louis mellé léptem.
-Nézze Johanna! Maga azt hisz, amit akar. De ne gyanúsítson meg olyannal, hogy nem szeretem a fiát. Tudja sosem voltam olyan, aki csak azért volt egy fiúval, mert annak volt valamije. És még egy fiút sem szerettem annyira, mint Louist. Remélem elég érthető voltam és remélem, legalább szemernyit megváltozik rólam a véleménye. De higgye el, hidegen hagyna, ha nem változna - ennyivel lerendeztem, majd összeszedtem a ruhámat, ami egy szék támláján volt és bementem a fürdőszobába felöltözni.
A továbbiakban csak annyit hallottam, hogy Louis és Johanna veszekszenek, majd egy ajtó csapódás és vége. Észre sem vettem, de csak a mosdópultnak támaszkodva álltam és potyogtak a könnyeim.
-Kopp-kopp. Bejöhetek? - kérdezte Louis, de már a feje bent volt.
Felnéztem rá, és mikor észrevette, hogy sírok szó nélkül belépett a fürdőbe és magához ölelt.
-Most miért sírsz? - kérdezte egy perc után.
-Mert miattam vesztél össze anyukáddal. Nem akartam ezt. Egyáltalán nem - szipogtam a mellkasába.
-Eleanor, anyámmal mindennapos a veszekedés. Nem lehet mellette megmaradni. Amúgy meg nincs okod sírni, mert elég szépen kiosztottad. Nem láttad az arcát. Én majdnem elröhögtem magam - nevetett.
-Bolond vagy - emeltem fel a fejemet.
-Tudom. De sosem zavart - kacsintott, majd kezei közé fogta arcom és hüvelykujjaival letörtölte a könnyeimet.
Még egy pillanatig a szemembe nézett, aztán megcsókolt. Karjaimat a nyaka köré fontam és a hajába túrtam. Ujjaim puha tincseivel játszottak.
-Fel kéne öltöznöm - ziháltam, mikor elváltak ajkaink.
-És mi van, ha én nem hagyom? - kérdezte játékosan Lou.
-Akkor az van, hogy kénytelen vagyok így haza menni. Ami ugyebár nem egy okos döntés - biccentgettem a fejemet jobbra és balra.
-Hmm... Öltözz fel és menjünk át hozzád! - Louis.
-Csábítóan hangzik - haraptam az alsó ajkamba.
-Ne, ezt nem bírom - kis híján nyögve mondta.
-Miért? Mi bajod van... ezzel? - vontam fel a szemöldököm és újra az ajkamba haraptam.
-Az, hogy rohadtul beindítod ezzel a fantáziámat, az amúgy is tomboló hormonjaimról nem is beszélve - felelt keményem és megszorította a combomat.
Le pillantottam a lábamra és akaratlanul is észre vettem, hogy Louis nadrágja kezd picit... szűk lenni bizonyos helyeken.
Először elgondolkoztam, aztán gondoltam szórakozok vele picit.
Végig simítottam a domborodó területen, ami Louisból egy elhaló nyögést váltott ki. Még egyszer megismételtem az előbbi mozdulatomat, amitől már sokkal hangosabb nyögés hagyta el a száját.
-Na jó, most van elegem - morogta, majd felkapott az ölébe és felültetett a mosdópultra.
Ajkai vadul kezdték tépni az enyéimet, körmei pedig a csípőmbe vésődtek.
-Louis! Előbb menjünk át hozzám! Ott nem zavarhat senki - lihegtem.
-Nem érdekel, ha valaki bejön. Akarlak. Most - morogta és fogai a nyakamba mélyedtek.
-Engem viszont igen. Louis, negyed óra, ott vagyunk nálam, ott pedig azt csinálunk, amihez kedvük van - toltam el kissé magamtól.
Louis nagyot sóhajtott, majd ellépett a mosdópulttól, miközben egyetlen könnyed mozdulattal leemelt onnan engem is.
-Készülődj! - mosolygott Louis és nyomott még egy puszit az ajkamra.
Gyorsan elkészültem és elindultuk hozzám. Beléptük a házba és amint becsukódott a bejárati ajtó Louis nekem esett.
Fent a hálószobában pedig minden folytatódott...

Remélem tetszett! :D 
Kitaláltam, hogy mostantól minden rész végén lesz egy kérdés, amit meg kell válaszolnotok kommentben. 
Most ez lenne hozzátok a kérdésem : Ki a kedvenc szereplőtök a történetben?
Várom a válaszokat és a véleményeket erről a résztől! 7
Lots Of Love : xxSzikraa.♥*