*7 : Program újratervezése.~

Sziasztok! Újra jelentkezem egy újabb résszel, de előtte egy kis apróság.

Az előző részhez egy olvasóm, aki Bogi*-* néven van regisztrálva, kérte, hogy linkeljem neki a többi blogomat. Nos, gondoltam én mindenkinek linkelem, hogy aki akar benézhessen. :)

1D Fancfic, azon belül is Harry és Louis : http://lifewithbrokenwings.blogspot.hu/

Befejezett 1D és Little Mix fanfic : http://changemylifewithpezz.blogspot.hu/

Magyarország leghíresebb működő 18+os sztori író blogja : http://181dke.blogspot.hu/

És akkor most mindenkinek jó olvasást! xxSzikraa.♥*

Mikor ismét felkeltem a kanapé előtt a padlón feküdtem, Perrie pedig halál kényelmesen elterülve a kanapén. 

Nagyokat pislogtam, majd mikor összeszedtem magam felálltam és leültem a fotelba. Megnéztem az órát és az idő igazán meglepett. 18:29.

Fél hét van és mi meg alszunk.  Szép teljesítmény. Nem akartam, de fel kellett keltenem Perrie-t. 

-Hé. Perrie. Szöszi. Peeeeeezz!  - kiáltva mondtam az utolsó szót, mire Perrie felugrott. 

-Mi? Mi van? Mi történt? - nézett körbe, majd rám pislogott. 

-Neked mikorra kell hazamenned? Mert fél 7 van - mosolyogtam.
-Nem szoktak időt szabni a szüleim. Tudják, hogy ha nem tetszik a kiszabott idő, akkor úgy sem megyek haza addigra. Attól függ, te meddig érsz rá - Perrie.
-Hát nekem tulajdonképpen... - kezdtem, de megcsörrent a telefonom. A mutatóujjammal jeleztem Perrienek, hogy egy pillanat, és miután félre vonultam felvettem a telefont.
-Szia Lou - köszöntem.
-Szia El! Nincs kedved  valami közös programhoz? Tudom, hogy lassan besötétedik, ezért gondoltam átjöhetnél hozzám. Az egész város fel van spanolva az új lakó miatt és anyámék is kíváncsiak. Megkértek, hogy, ha már ismerlek, akkor mutassalak be nekik - sóhajtott nagyot.
-Ööö... Hát... Legyen. De remélem anyudék nem kannibálok - kuncogtam.
-De, te leszel a vacsi. És én választok köretet - nevetett.
-Akkor valami jót válassz! Nem akarom krumplisali mellett végezni..
-Oké. Na, de akkor, ha 8-ra érted megyek az jó? - kérdezte.
-Legyen inkább fél 9. Össze kell szednem magam.
-Jó. Akkor fél 9-re ott vagyok.
Miután Louis letette a telefont elgondolkodtam.
Itt Doncasterben mindig minden ilyen spontán megy?! Minden esetre hozzá kell még szoknom ezekhez a hirtelen meghívásokhoz és eseményekhez.
-Pezz - mentem vissza a nappaliba. - Az a helyzet, hogy Louis most hívott, hogy csak úgy, mint az egész város, az ő szülei is kíváncsiak rám. Szóóval azt mondta, hogy menjek át ma vacsira és fél 9-re itt van értem. Mi lenne, ha ezt az estét áttennénk máskorra? - kérdeztem az ajkamat harapdálva.
-Oké! Nem probléma - mosolygott Perrie. - Akkor megyek is, hagylak készülődni. Sok sikert - kacsintott és adott egy puszi és elviharzott.
Én felmentem a gardrób szobába és válogatni kezdtem. Úgy gondoltam, hogy ha már puccosékhoz van vacsora meghívásom, és még nem ismernek, akkor ne úgy nézzek ki, mint aki most mászott elő egy kukából.
A kedvenc ruhámat kotortam elő, majd találtam hozzá egy megfelelő cipőt és ékszereket.

 Fél órámba került ezt elintézni, utána pedig jött a többi.
Már készen voltam a sminkkel, a hajammal, és éppen félig voltam belebújva a ruhába, amikor csöngettek.
-Nyitva van! - kiabáltam és igyekeztem minél gyorsabban beletuszkolni magam a fekete ruhába.
Még csak a derekamig volt fent, amikor Louis betoppant a szobába.
-Oh, basszus, bocsánat! - és azzal a lendülettel el is takarta a szemeit.
-Maradj úgy! - parancsoltam rá, mire Louis inkább még el is fordult. - Jó fiú - mondtam olyan hanggal, ahogy az állatoknak.
Felcibáltam magamra a ruhát, becipzároztam és Louis mellé léptem.
-Készen vagyok. Remélem élvezted az ingyen mozit - forgattam a szemem, ahogy a szobám ajtajával szemben álló egész alakos tükör felé biccentettem, ami előtt Louis állt, miközben végig nyitva volt a szobám ajtaja, ezzel csodás kilátást biztosítva fehérneműbe bújtatott felső testemre.
Ezt én is csak akkor vettem észre, mikor Louis mellé értem.
-De még mennyire! - vigyorgott rám és elindultunk lefelé.
-Amúgy bocs, hogy nem készültem el időben, de itt volt Perrie - magyarázkodtam a lépcsőn lefelé haladva.
-Perrie? Mit keresett ő itt? - vonta fel a szemöldökét.
-Engem - mondtam értetlen tekintettel.
-Aha. Oké. Indulhatunk? - kérdezte.
-Igen - bólintottam és belebújtam a cipőmbe, bezártam a házat és Louis BMW-jébe beülve el is indultunk...

Remélem tetszett! Tegyétek a dolgotokat és nézzetek be a fent megtalálható blogjaimba is! 

Ezer puszi és ölelés : xxSzikraa.♥*