*4 : Meghívás... De nincs ehhez még kicsit korán?!~

Másnapra nem terveztem semmit. Nem igazán gondoltam, hogy bármire szükségem lenne itt barátokon kívül. Bár már abból is van... három darab... Nagy szám, mondhatom.
Úgy gondoltam Ez a mai nap tökéletes lesz arra, hogy itthon csücsüljek és pihenjek. Amúgy sem túl ragyogó az idő. A tegnapihoz képest kifejezetten rossz.
Az ég borult, az esőcseppek pedig egyre gyorsabban és gyorsabban potyogtak az égből. Nem igazán volt kedvem semmihez. Inkább csináltam magamnak egy teát, beraktam egy filmet és azt kezdtem el nézni. Nem is tudom, hogy mi volt a címe. Sőt, igazából csak egy DVD volt, amit találtam és betettem, nem is figyelve a címére.
Amikor elindult meglepődtem. Az elején volt egy egész hosszú felirat, amit nem tudtam elolvasni, mert nem oda figyeltem.
Egy nagyon régi felvétel volt. A nagyimami hó fehér menyasszonyi ruhában, fiatalon és a nagypapi vőlegényként. Szerencsére éppen akkor kezdett el bejönni a divatba a videokazetta és a filmfelvétel, szóval kellő mennyiségű film készült az esküvőn.
Könnyek kezdték csípni a szememet, majd legurultak az arcomon, amikor elértek addig a részig, ahol kimondják a boldogító "igen"-t. Hihetetlennek tartottam, hogy ez még meg van és azt is, hogy DVD-n.
Mikor a végére értem és a szemeimet is kellően kisírtam visszatekertem a legelejére a felirathoz és megállítottam.
Amit láttam szinte sokkos állapotba hozott.

"Kis unokánk, te ezt a felvételt még sohasem láthattad. Ez az esküvőnk napján készült. Most már nem lehetünk melletted, de mielőtt végleg ott hagytuk az élők sorát gondoskodtunk neked arról, hogy megtaláld ezt a lemezt. Reméljük egyszer te is ilyen boldog leszel egy férfi mellett, aki ugyan úgy szeret téged, mint mi egymást. Ügyelünk rá, hogy megtaláld a párod. És tudjuk, hogy most sírsz, de hidd el nekünk, vigyázunk rád az égből és nagyon nagyon szeretünk. Imádattal : Nagypapi és Nagymami."

 És igazuk volt. Tényleg megtaláltam a lemezt és tényleg sírtam. Nem tudom, hogyan intézték ezt így, de tudom, hogy az én nagyszüleim voltak a legcsodásabb emberek. És még holtan is rettentő okosak voltak.
Kísértetiesnek tűnt az egész. Olyan, mint egy megrendezett történet, de mivel ez a valóság nem lehet ennyire megrendezni valamit. Nem értem.
Ezen gondolkozva, bőgve aludtam el. Hiányoznak a nagyszüleim.
A ház csengője zavart fel a kanapén kényelmetlen pózban alvásból.
Odacsoszogtam az ajtóhoz és kinyitottam. Louis állt ott.
Az első gondolatom az volt, hogy : "Ez meg mit keres itt?!", a második pedig, hogy :  "Jajj, de jó, itt van Louis!".
Igazából kicsit fura. Még csak tegnap ismertem meg és máris úgy érzem, mintha évek óta ismerném.
-Szia Louis - köszöntem mosolyogva, bár a mosolyom nem volt teljesen őszinte az előbb történtek miatt.
-Szia El. Mi a baj? - kérdezte.
-Semmi. Mi lenne? - kérdeztem vissza és megpróbáltam még meggyőzőbb mosolyt vésni az arcomra.
-Csak... Olyan fura a szemed. Mintha ki lenne sírva, vagy valami - nézett rám értetlenül.
-Igen, mert sírtam. De nem lényeges. Nem akarok róla beszélni - sóhajtottam. - Bejössz? - kérdeztem és kijjebb tártam az ajtót.
Louis belépett és rám mosolygott.
-Levegyem a cipőm? - kérdezte illedelmes ember módjára.
-Nem kell, hagyd csak - biccentettem és beljebb vezettem.
-Kérsz valamit inni, vagy...? - próbáltam rendes vendéglátó lenni.
-Nem köszi. Igazából azért jöttem, mert gyanítom, nincs rajtam kívül túl sok ismerősöd itt Doncasterben és arra gondoltam, hogy eljöhetnél ma egy buliba velem - vigyorodott el.
-Hát... Nem vagyok az a bulizós típus... - húztam el a számat elgondolkodva.
-Legalább szocializálódsz picit. Megismered az itteni embereket. Meg... ez egy elég elit házibuli. Csak a legjobbak lesznek ott. Nem hívunk meg minden jöttmentet - kacsintott.
-És én nem az vagyok? Louis alig ismersz - húztam össze a szemöldököm.
-Tegnap eleget megtudtam rólad ahhoz, hogy elhívjalak abba a buliba - nevetett.
-Te mindig ilyen vagy? Mármint... úgy értem, hogy mindig ilyen hirtelen jönnek az ötleteid? - kérdeztem és elég furcsán néztem rá.
-Többnyire - vont vállat Louis.
-Na jó. De jegyezd meg, hogy csak azért megyek el, mert meg kell ismernem itt pár ember és ki kell építenem itt egy baráti kört! - szegeztem rá, mire ő felemelte a kezeit és kitágult szemekkel nézett rám.
-Igenis asszonyom - mondta fojtott, hörgős hangon, mire én akaratlanul is felnevettem. - Na, de akkor este fél 10-re ide jövök jó? - állt fel és összecsapta a tenyerét.
-Oké - sóhajtottam.
-Én lépek is. Akkor este. Szia! - mondta gyorsan és elment. Őszintén picit féltem, hogy mi fog kisülni az estéből.
Nem is számítottam arra, hogy meghív arra meg pláne nem, hogy ennyire megkedvelt. Hát minden esetre érdekes lesz...


Remélem tetszett ez a rész is.  :)
Nem tudom ígérni, hogy hamar hozom a kövit, mert el kell mennem személyi igazolványt csináltatni, meg intézni pár dolgot, de nagyon igyekezni fogok és éjszakába nyúlóan fogok írni. Most pedig tudjátok, mi a dolgotok! ;)
Kiss and Love : xxSzikraa.♥*