*13 : Boldogság.~

-Mire gondolsz most? - kérdeztem Louis, aki a plafont bámulva feküdt, én pedig a mellkasán és épp az arcát néztem.
-Arra, hogy nagyon szerencsés vagyok - pillantott rám, majd elmosolyodott és egyik kezével végig simította az arcomat.
-Miért?
-Mert itt vagy nekem - felelt nemes egyszerűséggel, majd homlokon puszilt.
-Szeretlek - súgtam.
-Én is - mosolygott szélesen és még jobban magához húzott.

*Másnap délután*

-El, tudod, mi jutott eszembe?  - lépett be a nappaliba Louis, akin csak egy farmer volt, szabadon hagyva azt a hihetetlen felső testét.
-Mi? - kérdeztem felé fordítva a fejemet.
-Ma rendeznek egy ünnepséget itt Doncasterben az egész városnak. Olyan, mint egy... falunap. A városban - Louis. - És gondoltam elmehetnénk.
-Oké - mosolyogtam. - Mikor?
-Hát... délután egy és már kajáltunk, szóval ha elkészülünk most, akkor most - felelt.
-Jól van. Akkor menjünk készüljünk el! - nyomott egy puszit az arcomra Louis és felmentünk öltözködni.
Louison szokás szerint csíkos póló volt én pedig fehér pólót vettem fel, amiből picit kint volt a hasam, meg egy farmert.
Elindultunk  oda, ahová megbeszéltük és egész úton beszélgettünk.
Egy nagy rétre érve megpillantottam a rendezvényt. Azon a nagy réten rengeteg olyan sátor volt felállítva, ami az árusok javára szolgált.
A mező közepén egy színpad állt.
Az egész hely tele volt emberekkel. Doncaster fele biztos ott volt.
Louisval kerestünk egy italárust és vettünk két egyliteres kólát utána lassan sétálgatva végigjártuk a árus sátrakat és körbenéztünk, hol mi van.
Aztán szembe jött velünk egy lány. Fenékig érő festett szőke haja volt és iszonyatosan vékony alakja. Hatalmas felfújt csöcsei 10 méterről is kiszúrják az ember szemét.
Louisra vigyorgott a lehető legribancosabban. Gyanítom ő volt az a "Barbibébi", akit részegen kicsit megtéptem.
Rám pillantott és meglátta, hogy Louis kezét fogom és rögtön lefagyott az arcáról a mosoly.
Elénk lépett Louis pedig közelebb húzott magához.
-Hali - köszönt flegmán.
-Szevasz Barbie - biccentett neki Louis. én csak egy pillanatnyi apró mosolyt erőltettem az arcomra.
-Hogyhogy itt vagy...tok? - kérdezte.
-Csak... Elhoztam ide Eleanort. Hogy megmutassam neki, milyen egy ilyen rendezvény - felelt Louis.
Barbie pillantása ismét a kezünkre csúszott, aztán vissza Louisra.
-Jártok? - vonta fel a szemöldökét unottan.
Erre már én válaszoltam, mielőtt Louis tenné.
-Igen. És ha zavar, akkor inkább tűnj el - böktem oda neki ugyan olyan flegmán, mint ahogy ő beszélt.
-Hát Louis... Találtál volna jobbat is ennél a nőnél. Semmi különös nincs benne és még csak szépnek sem szép - prüszkölt Barbie, miközben lenéző tekintettel alaposan végigmért.
-Figyelj csak! Nekem ő a legszebb és nem csak szerintem szép. Nem kell irigykedni, mert ő nem egy ilyen kis megjátszós picsa és nem költ havonta plasztikai sebészre. És különlegesebb, mint te azt gondolnád. Egészen biztos vagyok benne, hogy nála jobbat nem is találhattam volna. Még mindig jobb lány, mint te. És jobb is marad - forgatta a szemét Louis és otthagytuk a plasztik babát.
-Ez szép volt Louis. Köszönöm, hogy megvédtél - pusziltam meg.
-Milyen ember lennék, ha nem védeném meg a barátnőmet? - kérdezett és rám mosolygott.
Nevetve és beszélgetve nézelődtünk tovább.
Távolról megláttuk, hogy Zayn és Perrie is itt vannak.
Odamentünk hozzájuk.
-Sziasztok - köszöntünk.
-Hellóó! Mi szél hozott benneteket erre? - Zayn.
-Gondoltuk körbenézünk. Ti gondolom ugyan ezzel a céllal érkeztetek - Louis.
-Ja. Hát, akkor csatlakoztok hozzánk? - Perrie.
-Louissal összenéztünk, majd egyhangúan válaszoltunk.
-Persze! - négyen folytattuk tovább a sétálgatást.
Már félig besötétedett és nagyon nagyon jó hangulat volt, mikor Louis megállt.
-Mindjárt jövök baby. 2 perc, csak elintézek valamit - nyomott egy puszit a számra, majd nagy léptekkel elsétált. Mi Zaynnel és Pezzel tovább haladtunk.
1 perc múlva valaki hátulról egy kézzel átkarolt, és egy kéz elém nyújtott egy szál vörös rózsát, aminek a szárán egy cetli volt és azon valami írás.

"Nagyon szeretlek Eleanor"

-Istenem, de édes vagy! - fordultam meg és megcsókoltam.
Mikor elváltunk egymás szemébe meredtünk. Olyat láttam Louis szemében, mint még soha senkiében.
Talán régen, a nagypapi szemében volt ilyen lázas csillogás, minden alkalommal, mikor ránézett a nagymamira.
Lehet, hogy Louis pont annyira szeret, mint ahogy a nagypapi szerette a mamámat?
Lehet, hogy Louis nem csak egy futó "tinédzser"  szerelem lesz számomra, hanem mellette fogom leélni az életemet?
Lehet, hogy látni fogjuk egymást meghalni több évtized múlva, mint a nagyszüleim?
Érdekes, hogy éppen Doncasterben találtam meg a szerelmet. A fiút, akiért már most tűzbe mennék.
Ha vissza emlékszem a nemrég látott videó elejére, ami a nagyszüleim esküvőjéről szólt... volt két mondat...

"Reméljük egyszer te is ilyen boldog leszel egy férfi mellett, aki ugyan úgy szeret téged, mint mi egymást. Ügyelünk rá, hogy megtaláld a párod." 

 Tényleg ügyeltek rá... Kezdek hinni az olyanokban, hogy a halott családtagjaink fentről vigyáznak ránk és figyelik az életed.
Létezik, hogy a nagyszüleim sodorták Louist az életem közlébe?
Talán valóban ők segítettek megtalálni az életem jelenlegi értelmét. Akiért kész lennék meghalni.....
-Szeretlek Louis. Nagyon nagyon nagyon szeretlek - tértem vissza a gondolataimból a valóságba és könnyes szemekkel szólaltam meg.
-Én is. Nagyon - mosolyodott el és megcsókolt és megölelt.
Biztos vagyok benne, hogy ezúttal, a sok elfuserált kapcsolat után most ráleltem arra a személyre, aki mellett mindennél boldogabb leszek...

Sziasztok!  Remélem kellően megható volt ez a rész. 

Ehhez a részhez tartozó kérdés: 

Milyen írónak tartasz? Miért? (A válaszodat ha lehetséges legalább 3 mondatban fejtsd ki!) 

Komiban kérem ismételten a válaszokat! 

Lots Of Love: xxSzikraa.♥