*5 : Vodkanarancs~

Fogalmam sem volt, hogy hogyan kell felöltözni egy ilyen házibuliba. Nem igazán voltam az a bulizgatni járós, soha.
Mivel ez egy házibuli volt Doncaster gazdag-parkjában gondoltam, csak nem mehetek úgy, mint aki most szabadult egy turkálóból.
Előkaptam valami egyszerű, de nagyszerű ruhát, amit gyakorlatilag akárhová fel lehet venni és magamra próbáltam. Egész jól állt.
Levettem, elmentem letusolni és hajat mosni, majd hajszárítás után kisminkeltem magam. Nem igazán voltam az a nagy sminkelős, mindig inkább a kis, szolid sminkhez igazodtam és nem volt ez másképp most sem. Annyi különbség volt, hogy ajkaimra halvány vörös szájfényt kentem.
A sminkelés végeztével felvettem az alaposan kiválogatott ruhát és ékszereket, és készen álltam.

Korán készültem el, így még volt időm leülni és olvasni picikét.
A kedvenc könyvemet már vagy 5. alkalommal olvasom ki és még mindig ugyan olyan élményeket nyújt, mint amikor először olvastam el.
A fotelben ülve elmélyülve olvastam, amikor kopogás törte meg a házban uralkodó csendet. Hirtelen megugrottam ijedtemben, de mikor magamhoz tértem, felálltam és ajtót nyitottam.
-Szia Lou - mosolyogtam.
-Szia. Készen vagy? - kérdezte.
-Aha. Szerinted megfelelő ez így? - pördültem meg előtte.
-Igen. Pont jó - kacsintott. - Indulunk?
-Ja, igen. Persze - bólogattam, majd belebújtam a szürke magassarkúmba, bekapcsoltam a riasztót és kitipegtem az ajtón, amit kulcsra zártam magam után.
Mikor megfordultam majdnem eltátottam a számat.
Louis kocsija egy X5-ös BMW volt. Korom fekete, hibátlan állapotú és olyan tiszta volt, mintha most hozta volna el az autókereskedésből.
-Ez a te kocsid? - kérdeztem elámulva.
-Igen. Elég régi. Már az óta megvan, hogy megszereztem a jogsit - mondta unottan Louis.
-Ja bocs. Hát én örülnék, ha autóm lenne a jogsim mellé - nevettem és beszálltam a méregdrága járgányba.
Végig csöndben utaztunk. Louis úgy vezet, mint egy őrült. Igazán meglepő, hogy még nem kapcsolták le őt a rendőrök. 
Egész úton forgott a gyomrom. Időnként valóságos Isteni megváltásnak bizonyult egy-egy kósza piros lámpa.
-Louis, én többet nem ülök be melléd az autóba, ha te vezetsz. Csoda, hogy nem dobtam ki a taccsot - pattantam ki a kocsiból, mikor megérkeztünk.
-Sokan mondták már - nevetett, majd elindultunk a nagy ház felé, ahonnan dübörgő zene szűrődött ki.
Az ujjaimat tördelve léptem át a küszöböt és nagyon ideges voltam.
Louis eltűnt mellőlem én pedig bizonytalanul lépkedtem beljebb.
-Hellóka! Téged még nem nagyon láttalak erre felé - állt meg előttem vigyorogva egy srác.
-Ööö... Igen, mert... Ööö... Az az igazság, hogy... - kezdtem, de megjelent mellettem Perrie.
-Hagyd békén őt Daemon! Nem neked való - pirított rá, mire a srác elment. - Bocsi Eleanor, nem sértésnek szántam az utóbbi mondatot, de valahogy le kellett koptatni. Tudod Daemon kicsit... rémisztő alak. És szinte minden nőt meg akar szerezni a városban. Már egy kisebb háreme van - forgatta a szemét. - Én és pár barátnőm vagyunk az egyetlenek, akik soha nem dőltek be a baromságainak - nevetett fel kissé. - Jobb lenne, ha te sem tennéd - kacsintott és arrébb mentünk.
-Annyira rossz, hogy nem ismerek senkit. Mármint tudom, hogy itt Doncasterben mindenki úgy ismeri a másikat, mint saját magát. Engem pedig senki nem ismer - harapdáltam az ajkamat.
-Nem tudom, hogy feltűnt-e neked Eleanor, de itt mindenki vendég, vagy új ember szerető. Amint megtudják a nevedet és meglesz rólad az első benyomásuk itt az embereknek rögtön ezer éves cimboraként tekintenek rád. És itt az első benyomás valódi benyomást jelent, nem pedig kinézet alapján nyújtott benyomást - Perrie.
-Aha. Ez megmagyarázza, hogy Louis miért tesz úgy, mintha nem tegnap ismert volna meg - kuncogtam.
-Hát, ha engem kérdezel, te bejössz Louisnak. De erre még nem vennék mérget - mosolygott, majd elém tolt egy pohár valamit.
-Ez mi? - kérdeztem és közelebb húztam az orromhoz, hogy megpróbáljam kielemezni mi van benne. Alkohol. Hát persze!
-Egy vodkanarancs. Semmi különös. Mondjuk kettőtől még csak max jó kedved lesz - bökött vállba. - Gyerünk! Igyál már! Csak egy picit - könyörgött.
Én beleittam a pohárba, de majdnem vissza is köptem. Vodka, vodka, vodka, vodka és egy csepp narancslé.
Miután az első pohár lecsúszott a torkomon kezdtem picit feloldódni. Egyre több emberrel kezdtem beszélni és szórakozni.
Nem tervezek nagy berúgást, de teljesen józan sem maradhatok egy ilyen bulin.
miután már nagyjából minden embert ismertem, akik jelen voltak Perrievel és a barátnőivel táncolni mentünk.
Mikor az a bizonyos Jade nevezetű csaj megbotlott és majdnem taknyolt egyet tudtam ; jó estének nézünk elébe...

Remélem ez az újabb rész is tetszett. :)) Sajnálom, hogy késve hoztam, de nem igazán volt időm a mai/tegnapi napon írni, mert a barátnőimmel volt programom. Most pedig tudjátok, mit kell tennetek! :D 
Million Kiss : xxSzikraa.♥*