*3 : Találka~

Ebéd után annyira tele voltam, hogy úgy döntöttem, ledőlök picikét.A plafont bámulva agyaltam. Valahogy eszembe jutott, hogy mi lesz akkor, amikor vége lesz a nyári szünetnek. Én most végeztem el a középsulit és felvettek Milánóba egy divatszakos főiskolára. De ahhoz el kell majd költöznöm innen. Egy tanévre legalábbis biztosan. Megoldom! Ezt is, mint eddig mindent.
Kicsit elbóbiskoltam a kanapén, de a telefonom folyamatos zizegése kirántott az álmaimból.
Mire felvettem volna a telefonom abbahagyta a rezgést. 
Feloldottam a billentyűzárat a jól megszokott négy számjegyből álló kóddal, ami nem volt más, mint a "7335".
Megdöbbenve láttam, hogy már 3 nem fogadott hívásom van attól, aki hívott.
Éppen tárcsáztam volna, amikor megint megcsörrent és ugyan az a szám volt. Gyorsan fel vettem.
-Halló? - vettem fel egyből.
-Eleanor? Louis vagyok - hallottam meg hívóm hangját.
-Jaj, szia Louis! Bocs, hogy eddig nem vettem fel, de picit bealudtam - szabadkoztam.
-Semmi baj, nyugi. Szóval... nem lenne kedved ma délután eljönni velem mondjuk sétálni egyet? - kérdezte kicsit zavarban.
-Ööö... De, persze! Szívesen - feleltem és izgatott lettem.
-Akkor... Tudod, hogy hol van a park? - Louis.
-Hát... azt hiszem arra még emlékszem - válaszoltam.
-Akkor találkozzunk ott egy óra múlva jó?
-Oké. Szia - és letettük.
Hát kicsit furcsálltam a dolgot, hogy már most elhív, de végül is egyszer élünk.
Izgatottan kezdtem el készülődni. A ruhámban semmi extra nem volt, nehogy azt higgye, hogy máris be vagyok zsongva. Csak egy tök semleges farmer rövid gatya és egy fehér felső, egy fekete saruval, napszemüveggel és pár karkötővel.
Rendbe hoztam a sminkemet, és mire készen lettem a hajammal 17:25 volt, szóval indulhattam is. Szerencsére nem volt messze a park.
Szinte kísértetiesen emlékeztem a 10 éves koromból maradt emlékre, amikor a nagyszüleimmel a parkba mentünk.
Követtem az utakat, amikre emlékeztem, és végül egy nagyon szép zöld fűvel és rügyező fákkal borított helyen találtam magam.
Néhol padok voltak lerakva, és én mindenhol Louist kerestem. amikor azt hittem, hogy nem jött el, megláttam, amint az egyik távoli padon üldögélve a telefonját babrálja és időnként körbe néz, merre vagyok.
Odamentem hozzá és leültem a padra mellé.
-Szia - mosolyogtam rá.
-Szia. Mi újság? - tette zsebre a telefonját és kék szemeit rám szegezte.
-Semmi különös. Mit fogyunk csinálni? - kérdeztem ártatlan, kíváncsi boci szemekkel.
-Mi lenne, ha elmennénk fagyizni egyet? Meghívlak - mosolygott, majd fel állt és engem is felhúzott.
Elindultunk a legközelebbi fagyi árus felé és Louis vett két pálcikás jégkrémet, és tovább mentünk.
Közben nagyon sok mindenről beszélgettünk. Kiderült, hogy Louis is egy idős velem és ő és most megy egyetemre, csak nem tudja, hogy melyikre, lévén, hogy több helyre is felvették. Még Amerikából is kapott egy levelet, hogy az YALE egyetemen megpályázott hallgatói pozíciót betöltheti.
-Hű Louis, hogy sikerült ezt elérned? Olyan jó tanuló vagy? - kérdeztem elképedve.
-Dehogy vagyok. Úgy nézek ki, mint aki éjt nappallá téve tanul és bújja a könyveket? - nézett rám hülye fejjel.
-Nem igazán. De akkor hogyan? - értetlenkedtem.
-Tudod a családom elég... elég sznob. És gazdag. Ezzel sosem szerettem kérkedni. De ők olyan fajta szülők, akik elhurcolnak engem mindenféle koktélozgatós, bor iszogatós előkelő bulira, ahol mindenre jó képet kell vágni csak azért, nehogy véletlen valakinek rossz benyomása legyen rólad. Valami hasonló partykra járnak az ilyen nagyobb egyetemek kő gazdag dékánjai, akiket egy "kis" pénz alapú támogatással, amit az iskola felé nyújtanak meg lehet fűzni, hogy még akár a legrosszabb diákot is felvegyék akármilyen egyetemi karra hallgatónak. És a szüleim kihasználták ezt a lehetőséget, több száz és több ezer fontos "adományt" nyújtottak a leghíresebb egyetemeknek, ebből adódóan fel is vettek szinte mindenhová. Anyámék rám akarnak beszélni egy csomó olyan helyet, ahová egy csomó hülye farok jár, akik mindig csak tanulnak, tanulnak és tanulnak. Szóval egy rakás kocka közé semmi kedvem bekerülni - forgatta a szemét.
Én csak elmélyülve hallgattam, amit mond.
-Megértem. Engem két fősulira vettek fel. Milánóba egy divat és ruhatervező szakosra, és Londonba egy hasonló szakággal foglalkozó egyetemre - mosolyogtam.
-És melyikre akarsz menni? - érdeklődött.
-Milánóba megyek. Az ottani divatszakma messze túl megy mindenen. Sokkal... hogy is mondjam?.. Sokkal nagyobb az ízléses emberekre való igény. Innentől én úgy érzem, nekem ide kell mennem - vontam vállat egyszerűen, majd kidobtam a jégkrémem pálcikáját.
-Az jó. De nem lesz furcsa? most költöztél ide Doncasterbe és nyár végén máris mész Milánóba egy kollégiumba. aztán vissza. Nem megterhelő ez így egy picikét? - kérdezte Louis és ő is kidobta a jégkrémje pálcikáját.
-Nem tudom. Végül is... egy tanév, aztán jövök haza. És a szünetekre is haza utaznék. Tudod. Karácsony, Szilveszter, meg egyebek.
-Jó, de ez a sok utazgatás... Egy idő után biztos kicsit zavaró lenne. Én például még azt sem nagyon tudom elviselni, hogy egy nyáron a szüleim bejáratják velem a fél világot. Nekem már az is felkavaró, hogy kéthetente órákat repülök és közben végig a hülye húgaimmal kell foglalkoznom, mert nem hagynak nekem egyetlen perc nyugtot sem - forgatta a szemét unott arccal.
-Hát nem tudom. Én mindig is szerettem a repülő utakat. Jó, nyaralni nem sokszor voltam repülővel, maximum idáig Doncasterig, ami mint tudjuk nem egy nagy táv Mancesterből. De akkor is szeretek repülni - vigyorodtam el.
-Értem - Louis.
Ekkor szembe jött velünk egy srác, meg feltehetőleg a barátnője, mert egymás kezét fogták.
Megálltak előttünk és a fiú adott egy pacsit Louisnak.
-Csá haver - köszönt neki Louis.
-Szia Louis ééés... - fordult kérdően felém a lány.
-Eleanor Calder - mosolyogtam.
-És Eleanor. Én Perrie Edwards vagyok - mutatkozott be. Kedves lánynak tűnt.
-Én meg Zayn Malik - kacsintott rám Perrie párja.
Én csak mosolyogtam rájuk.
-Csak nem becsajoztál? - kérdezte Zayn Louistól. Szerintem halkan akarta, de nem nagyon sikerült neki. Majdnem elröhögtem magam.
Nem hallottam Louis válaszát, csak láttam a reakciót. Louis vállba ütötte Zaynt, majd röhögtek egy sort.
Kezdett sötétedni, én pedig ránéztem a telefonom kijelzőjén lévő digitális órára, ami háromnegyed 8-at mutatott.
-Louis én hazamegyek jó? Elég fáradt vagyok - szólaltam meg.
-Haza kísérlek - mondta Louis. - Akkor mi leléptünk jó? - fordult Zaynhez és Perrie-hez.
Ők csak bólogattak, majd elindultunk Louissal.
-Jó fejek a barátaid. Bár Zayn egy kicsit furcsa nekem - haraptam az ajkamba.
-Hát igen... ő a legnagyobb bajkeverő. Általában a suliban is ő gyújtogat és órán dohányzik. Csodálom, hogy még nem csapták ki... - Louis.
Erre én csak nevettem.
-Komolyan órán gyújt rá? - kérdeztem a nevetéstől kis híján fulladozva.
-Ja. Kicsit hülye a gyerek, de én bírom - nevetett velem Louis.
Mikor megérkeztünk a házamhoz megálltunk az ajtó előtt.
-Ööö.... Akkor majd... Majd írj, vagy hívj oké? - mosolyogtam halványan.
-Khmm... Jól van -  ő vissza mosolygott, adotta z arcomra egy puszit és elment.
Kinyitottam a bejárati ajtót, bementem a házba és leültem.  Jó nap volt....

Remélem tetszett! Nemsokára hozom a kövit! Most pedig tudjátok, mit kell tennetek! :3
Love : xxSzikraa.♥*