*6 : Sebek? Ezek meg honnan vannak?~

Elnézést kérek mindenkitől a késésért, de voltak itthon vitáim anyámmal, aminek következményében anyám elvette e telefonomat és a Laptopomat is, ebből adódóan nem tudtam írni. de most itt a következő rész! Remélem tetszeni fog! 

Jó olvasást! xxSzikraa.♥* 

Egész este meg sem álltunk. Louis úgy hajnal 1 körül tűnt újra fel, majd mellettünk bulizott tovább.
Fogalmam sincs, hogy hogyan kerültem haza, de reggel a saját ágyamban ébredtem.
Kimásztam és azonnal elmentem fürdeni, mert olyan szagom volt, mint egy masszív alkoholistának. Fürdés előtt a tükörbe nézve észrevettem pár sebet a karomon és egy jó nagy karmolást az arcomon. Értetlenül bámultam a tükörképemet, majd egy vállrántást követően ledobtam a ruháimat és beültem egy kád vízbe.
Azt hiszem talán elalhattam, mert a frászt hozta rám, mikor megcsörrent a telefonom.
-Szia Perrie! - vettem fel, miután elolvastam a képernyőn villogó nevet.
-Szevasz El. Nagyon másnapos vagy? - kérdezte nevetve.
-Annyira nem. Vagy még nem jött elő, nem tudom, de fogalmam sincs, hogy, hogy kerültem haza - fogtam a fejemet.
-Mi lenne, ha átmennék? Nincs kedvem itthon lenni, mert anyámék folyamatosan cseszegetnek és együtt tölthetnénk ezt a másnapos napot - ajánlotta Perrie.
-Oké. Gyere, de mennyi idő, míg ideérsz? - kérdeztem és kimásztam a kádból, majd magamra tekertem egy törölközőt.
-Szerintem egy 15 perc. Nem állok neki nagyon készülődni, oda hozzád úgyis minek? - Perrie.
-Oké Pezz. Akkor én is felöltözöm. Most jöttem ki a kádból - kuncogtam.
-Jójó, nemsokára ott vagyok. Szia - és letette.
Én szép tempósan megtörölköztem, felöltöztem és előkészítettem a lakást, hogy azért ne a legnagyobb kupiban várjam Perrie-t.
Éppen abban a pillanatban ültem le, amikor megszólalt a csengő. Felálltam és ajtót nyitottam.
Csak a postás hozott néhány levelet, amit nem is értettem. Hogy jött nekem posta úgy, hogy még szinte be sem költöztem? Mikor elment a postás megláttam Perrie nagy léptekkel közeledő alakját. Kiengetett fehéres szőke színű haját össze-vissza hordta a szél.
Megvártam, míg ideért, gondoltam csak nem csukom be az ajtót az orra előtt.
-Sziaaa - ölelt meg.
-Hali -  mosolyogtam és beljebb invitáltam a házban.
-Hű. Szép ház - nézett körbe, míg én becsuktam az ajtót.
-Kösz. érezd magad otthon!
-Oké - kacsintott és leült.
-Amúgy... nem tudod, hogy mitől vannak több centis karmolások az arcomon és a karjaimon?  - kérdeztem értetlenül.
-Heheheee... Na ez egy hosszú történet - nevetett.
-Pezz, ha nem mondod el, kicsinállak - nevettem vele.
-Jaj, akkor inkább elmondom - Perrie.
Én csak vigyorogatm és vártam, hogy beszéljen.
-Elég vicces volt. Egy csaj kikezdett Louissal. Teljesen rámászott meg minden, aztán engem kezdett el piszkálni. Beszólogatott, meg lehordott engem mindennek. Te meg ugrottál és kicsit összeverekedtetek. Annyiból állt az egész, hogy Ő hadonászott a tűhegyes körmeivel, te meg konkrétan összeverted - a végén Perrie már nem bírt megszólalni. - Hozzátenném, a csaj a legnagyobb kurva a városban, pedig még csak egy éve lakik itt...
-Na ne. Verekedtem? Soha nem szoktam ilyet csinálni. Mi bajom volt??? - képedtem el, de azért bennem volt egy kis röhöghetnék, ahogy elképzeltem a dolgokat.
-Hát igen. De végül is mindenki neked adott igazat csak a Barbibébi-féle társaság nem. Igen így hívja itt mindenki a csajt. Olyan, mint egy élő Barbie-baba és még Barbarának is hívják. Gyanítom, Anglia összes plasztikai sebésze ismeri és mindegyik a fejét fogva emlékszik vissza rá - forgatta a szemét Perrie.
-Az igen. Akkor nem is bánom, hogy rendbe szedtem. Bár ne ítéljünk elsőre... - gondolkoztam el.
-Ohh, hidd el nála csak elsőre tudsz ítélni. Ugyan olyan kívül, mint belül. Egy nagy darab büdös műanyag. Egy semmi. Volt egy korszakom, amikor én is nagy Barbibébi-barátnő voltam, de rájöttem, hogy nem a helyes utat választottam akkor - Perrie.
-Hát akkor.... Jó - nem igazán tudtam erre mit válaszolni.
-Valami terv a mai másnaposodásra?  - kérdezte és hátradőlt a kanapén.
-Nézzünk meg egy filmet! Vagy aludjunk egyet - ötleteltem.
-Van popcorn? Mert én is hoztam - lengette meg a táskájából elővett két zacskó popcornt.
-Van - bólogattam.
-Tedd be ezt a mikróba én meg válogatok valami filmet - Perrie.
-Jó. De az nem jó, ami a lejátszóban van. Vagyis... Nem olyan film, ami téged érdekelne és ezt ne értsd félre - mondtam.
-Okééé - Pezz.tuti félre értette.
Kibontottam a zacskós popcornt és egyszerre kettőt tettem be a mikróba. Az a két perc, amíg kipattotott óráknak tűnt. Közben kivettem a hűtőből egy két litere Dr.Pepper kólát, előszedtem egy levélnyi gyógyszert és miután kiöntöttem egy tálba a popcornokat, feltettem mindent egy hatalmas tálcára és kivittem.
-Milyen filmet találtál? - kérdezte miközben letettem a dohányzóasztalra a tálcát.
-Marley meg én. Az meg felel? - kérdezett vissza.
-Meg - és levetettem magam a kanapéra.
Perrie elindította a filmet én pedig nagyjából csak addig láttam, ahol a főszereplő nő, akit Jennifer Aniston játszik teherbe esik az első gyerekkel. Itt kb elaludtam.
Arra ébredtem, hogy Perrie ugyan úgy szuszog mellettem a filmben pedig a záró zene ment. Visszadöntöttem a fejemet a párnád, miközben megnéztem a telefonomon mennyi az idő. éppen visszakapcsoltam a billentyűzárat és letettem az asztalra a telefont, amikor az megcsörrent és maximum hangerőn megszólalt Bruno Mars Lazy Song-ja.
Felpattantam a kanapéról és kimentem a nappaliból, hogy lehetőleg ne keltsem fel Pezz-t.
-Halló? - vettem fel, mikor kiértem.
-Szia Kicsim. Apád vagyok - hallottam meg a hangját.
-Apuu! Szia! Mizujs? - kérdeztem nyugodtan.
-Semmi gondoltam felhívlak. Hogy vagy? Vannak mér ismerőseid ott Doncasterben?- érdeklődött apám.
-Igen. Épp' itt van egy barátnőm. Perrie Edwards - mosolyodtam el.
-Értem. Akkor nem is zavarlak. Este majd még anyáddal felhívunk. Jó szórakozást! Szia El! - köszönt el apám és letette a telefont.
Én visszacsoszogtam a nappaliba, újra lefeküdtem a kanapéra és elaludtam....
Olyan furcsa álmom volt. Pedig semmi előzetese nem volt az egésznek.
Louissal sétáltam kézen fogva a parkban, majd miután mondott valamit nevettünk, csókolóztunk. És itt vége szakadt az egésznek, mintha elvágták volna és egy új álom kezdődött.
Csöppet sem értettem az egészet. Miért járnék én Louissal? Hiszen csak a haverom. Hülyeség az egész. - gondoltam.

Akkor még csak így tekintettem az egészre...

Szóval remélem elnyerte a tetszéseteket ez is. Igyekeztem és egész nap meg sem álltam a billentyűk ütögetésével, de nehezen írtam most. Hát mindegy. Szerintem legközelebb szerdán hozok új részt, mert holnap a 18+os blogomon lévő írótársammal talizok ;) Most pedig tegyétek, amit tennetek kell ;)

Love, Kiss And Hug : xxSzikraa.♥*